xChapter4- Nem rossz

Hii:) Tudom, hogy késtem, de nem voltam gépnél. Ezenkívül még 6 rész van és az epilógus. Szerintem ez egy elfuserált történet lett, nem tudok már kihozni belőle semmit, de befejezem. A következő történetről: Összesen 7ötletem van. Nincs sok megírva, szinte csak prológusokból és elképzelésekből áll. ((Címek -ha érdekelne valakit -: Never Be [Luke Hemmings FF], Beside You [Harry Styles FF], Last Moments [Liam Payne FF], The President's Murderer [Liam Payne FF], The Only Reason [Zayn Malik FF], Kiss In The Dark [Louis Tomlinson FF], Gotta Get Out [Niall Horan FF]))

Jó olvasást! xxxEn.

Ui: Véleményeket várok!:) 

°Belen Faith°
2014. Június

Miután minden rajongó megkapta a képet és az aláírást távoztak. Szerencsére. Semmi bajom nincs velük, csak szeretném megismrerni Niall-t.
-Szóval, vágjunk bele - csapta össze tenyereit, a sültkrumpliján csámcsogva. - Hogy találkoztunk? Mióta vagyunk együtt? - külső szemszögből ez a kérdés, úgy tűnne, mintha Niall-nak emlékezet kiesése lenne.
-Nem kaptunk pontos utasítást arra, hogy miként kell tálalni a rajongóitoknak - vontam vállat - De, mivel aranyos, cuki és okos vagyok, én gondolkoztam - fényzetem magam mosolyogva, a velem szemben ülő srác meg csak a szemét forgatta. - Egy koncertekre kísértem el a húgomat, Loren-t, aki a koncert végén beszökött a backstage-ba, én meg utána. Te, pedig kimentettél a biztonságiaktól és azóta is nagy köztünk a szerelem. - nevettem - Na, milyen?
-Nem rossz - nevetett ő is. - Tényleg van egy húgod? Mennyi idős? És rajongó? - halmozott el kérdéseivel.
-Van, mint mondtam Loren-nek hívják és 16 éves. Hatalmas rajongótok, egyszer tényleg elrángatott egy koncertetekre, de a felénél ott kellett hagynom, a munka miatt. - mondtam szomorúan.
-És, ha te itt vagy, akkor ő most kivel van? A szüleitekkel? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Nem, a nagynénémmel. A szüleink meghaltak egy pár éve. - mondtam, továbbra is a szemébe nézve. Másokkal ellentétbe büszkén beszélek a szüleimről és felvállalom, hogy már nem élnek.
-Oh, bocs én nem... - kezdett volna magyarázkodni, de én senkitől nem fogadom el a sajnálatot.
-Semmi baj, nem tudhattad. És már régen volt. Ők is ügynökök voltak, ahogy a húgom is, és a nagynéném is. Az ügynökség miatt haltak meg.
- Tudod, eszméletlenül nagyra becsüllek.- valotta be. Értetlenül, felvont szemöldökkel néztem rá.
-Miért?
-Ez még kérdés? - horkantott fel, de látszott rajta, hogy ezzel nem bántani akar. - A szüleid meghaltak egy ilyen munka miatt. Te ennek ellenére az egyik legsikeresebb ügynök vagy. És most itt vagy. Kockáztatod az életedet, 5 olyan srácért, akiket, ma délután ismertél meg - fejezte be a mondandóját. Tátott szájjal bámultam rá, nem hittem el, hogy ezt gondolja rólam.
-Családi hagyomány. - vontam vállat - Nekem nem számít, hogy az életemet kockáztatom értetek, ha számítana nem vállaltam volna el. De, nagyon jól esik, hogy így gondolod - mosolyodtam el hálásan.
-Ugyan, csak őszinte voltam - vont vállat mosolyogva - Azt kéred még? - mutatott a félig megevett hamburgeremre, ezzel terelve a témát.
-Nem - nevettem fel megint. Niall olyan srác, akire, ha ránézel mosolyognod kell, ha beszélsz vele, nevetned. Olyan hatással van az emberekre, mint valami drog. Jó kedve lesz tőle az embernek.
-Mehetünk? - kérdezte teli szájjal, miután bekapta az utolsó falatot. Bólintottam és feltápászkodtunk az asztaltól, gyorsan fizetett, majd megfogta a kezemet és kiléptünk az épületből. - Sétálunk? - nézett rám mosolyogva. Megint elnevettem magamat, amit kivételesen nem értett. - Mi az?
-Maszatos vagy - kuncogtam és kerestem egy zsepit, amit a kezébe nyomtam, hogy azzal törölje le.
-Jobb? - kérdezte, de az arca még mindig olyan volt.
-Ahj, add ide! - kaptam ki a kezéből, és óvatosan megtörölgettem az arcát, majd a végén nyomtam egy puszit a puha bőrére. Meglepődve nézett rám, de utána gyorsan elmosolyodott. - Sokkal jobb - motyogtam pirultan. - Nem megyünk inkább haza? Fáradt vagyok.
-De, gyere - ragadott karon és hazasétáltunk.

XXXX

Reggel az ébresztőmre keltem, habár semmi kedvem nem volt hozzá. Ha tehetném egésznap csak aludnék, de nem tehetem. Ma este indulunk a fiúk turnéjára, és az első megállónk Liverpool lesz. De, addig még 1 óra múlva lesz egy interjú, amiben Mara is és én is szerepelni fogok. Mara-t az ideérkezésünk óta nem láttam, ahogy a többieket se nagyon. Talán azért, mert Niall minden napra kitalált valami programot.
-Bels, ébren vagy? - nyitott be egy alsónadrágban Niall. Már megszoktam, minden nap, így ébresztett, ha véletlenül elaludtam, azaz mindig. - Szuper! Félóra és itt lesznek a srácok - hadarta, majd kiviharzott a szobámból. Sóhajtozva keltem ki a puha ágyamból és indultam a fürdőszoba felé. Gyorsan felöltöztem és megmosakodtam, majd összepakoltam a még kimaradt cuccomat és kisétáltam a nappaliba. A konyhában Niall valami reggelivel ügyeskedett, és bár nem láttam, de tudtam, hogy nehezen boldogul.
-Segítsek? - kérdeztem nevetve. Gyorsan hátrafordult és kinyújtotta a nyelvét. - Mit csinálsz?
-Kaját. Magamnak- hangsúlyozta ki, a magamnak szót.
-Héééé. Velem mi lesz? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Talán jut neked is - nevetett.
-Szörnyen vicces vagy, Horan - nyújtottam rá a nyelvem.
-Igyekszem, Faith!
-Mikor jönnek a srácok? Nem azt mondtad, hogy egy félóra? - kérdeztem, már mellőle, a konyhapulton üldögélve. Csak így fértünk el.
-Szerintem mindjárt ideérnek - vonta meg a vállát, miközben erősen koncentrált a turmix összetevőire. - Izgulsz, már az interjú miatt? - kérdezte felém fordulva, neki támaszkodva a pultnak.
-Nem igazán. Ha tv-ben menne, akkor lehet jobban izgulnék, de mivel rádiós lesz, így nem. Kéne? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem. Na, gyere enni - paskolta meg a térdemet.
-Mi van, nekem is jut? - kérdeztem nevetve és leültem vele szembe.
-Ami az enyém, az a tiéd is - kuncogott és neki kezdett a zabálásnak.
Miután végeztünk a mosogatóba rakta a tányérokat és poharakat.
-Na, jó felhívom Harry-t, hogy mi a fene van - sóhajtott, mikor már negyedórás késésben voltak a srácok. Elment telefonálni, de mikor visszajött az arca vöröslött a kitörni készülő nevetéstől. - Elaludt, a többiek meg, már rég ott vannak. Erre valók a megbeszélések. - kuncogott. - Menjünk oda. - felkapta a kocsikulcsot és a cipőjét, majd bevárt engem és összekulcsolta ujjainkat. A liftel a garázsba mentünk, ahol Niall fekete kocsija várakozott. Meg még másik 30.

A stúdióba érve, elmondták, hogy milyen kérdésekre számítsunk, meg mennyi idő lesz ez az egész. Leültünk egy-egy asztalhoz és mindenki kapott saját mikrofont. A műsorvezető köszöntötte a hallgatókat, majd felkonferálta a fiúkat és minket.
-Nos, fiúk, ha jól tudom, már csak Harry szingli közületek. Igaz? - hangzott fel az első kérdés. Semmi olyan, hogy "Hogy vagytok?" vagy esetleg "Várjátok, már a turnét?"
-Igen - mondták egyszerre.
-Louis és Zayn barátnőit, már ismerjük, de azért megkérdezem, hogy vannak a lányok?
-Remekül, már nagyon készül a Little Mix turnéjára - mesélte mosolyogva Zayn.
-Eleanor, pedig, ha nem tanul akkor velünk lesz a turnén. - mondta Louis.
-Öröm hallani - sablonszöveg. Vajon, mennyi időbe telt ezt begyakorolni? - És, Niall, ki is a te barátnőd?
-Belen Faith. - válaszolt röviden.
-Már mindenkit nagyon érdekel, hogy hogyan is ismerkedtetek meg?
-Van egy húgom, Loren, aki hatalmas rajongója a srácoknak, és elrángatott az egyik New york-i koncertjükre. Az előadás végeztével, beszökött a backstage-be, hogy találkozhasson a fiúkkal. Én meg mentem utána. Végül egy kedves biztonsági őrbe ütköztünk, aki ki akart minket dobni, de jött Niall - néztem a mellettem ülő szőke srácra - és elintézte, hogy bent maradjunk, és a húgom is találkozott mindenkivel.
-Ó, milyen romantikus - sóhajtott - Szóval, te amerikai vagy?
-Félig amerikai, félig olasz. - válaszoltam kedvesen.
-Tényleg? Hol születtél?
-Hát, hivatalosan Milánóban, de igazából egy Milánó-New York gépen. - nevettem.