[04. "I Wish"]

Hii, Girls!:) Mint mondtam megpróbálok részt hozni. És. Tádáááá! 
(A kép kicsit pixeles, sry) 

Jó olvasást, így a nyár utolsó péntekén! Legyetek rosszak Marharépácskáim! 

Ölellek, 

En_Payne xxx. 

Spencer Styles

2011. Február 4. 

London

-Helló, Spencer Styles – nyújtottam kezet a fekete hajú, negyvenes éveiben járó férfinak.

-Szia, Simon Cowell. – rázott egyet kezemen, majd biccentett a fejével, hogy üljek le. – Mutasd, mit hoztál!

-Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy miért kérte, az én dalaimat? – kérdeztem félve, a kezemben lévő mappát szorongatva.

-Először is, tegeződjünk – mosolyodott el kedvesen – Másodszor, ugye te írtad a What Makes You Beautiful-t?

-Rendben – mosolyodtam el halványan. – Igen, én írtam, de mégis miért kell a többi dal?

-A srácoknak album kell. Te pedig már írtál nekik egy slágert. – magyarázta, mire nekem leesett. Az én dalaimból fog állni az album.

-A-az én d-dalaimat fogják énekelni? – dadogtam.

-Természetesen, csak miután átnéztem Őket – utalt arra, hogy nyújtsam át a mappát.

-Az első szám a Gotta Be You,  a második a One Thing és a harmadik a More Than This  és a jelenlegi utoló az Up All Night. Ha kell írok többet is, csak ahhoz még kell egy kis idő. – magyaráztam, már egy kicsit feloldódva.

-Hol voltál, te eddig? – kérdezte elképedve, miután elolvasta az utolsó dal szövegét is.

-Azt hiszem, otthon – kuncogtam.

-Mit szólnál hozzá, ha teljes állást kapnál? – kérdezte mosolyogva.

-Tessék?

-Úgy értem, hogy te lennél a One Direction hivatalos dalszerzője.

-Ko-ko-komolyan? – dadogtam. Az egyik álmom válhat valóra ezzel. – És, mik a feltételei? Mármint, hogy… -kezdtem.

-Természetesen először aláírsz egy szerződést, holnap. Aztán valószínű, hogy Londonba kell költöznöd, vagy ha vállalod az ingázást, maradhatsz otthon is. És, ha a srácok turnézni mennek, te is mész velük, hogy folyamatosan tudják készíteni az albumokat. Valamint a fizetés… Na, az már egy másik téma. És, a nyilvánosság. Nagyon sok dolgot kell még megbeszélnünk. – sóhajtott.

-Veszem észre. – mosolyodtam el halványan. – És, a daloknak mikorra kell elkészülniük? Valamint, hány dal kell?

-Egy újabb remek kérdés – mosolyodott el ezúttal Ő. – Nem adok különösebb időhatárt, csak annyit kérek, hogy a jövőhónapra legyenek készen. A számok, olyan 15-16 körül legyenek,ha megtudod csinálni.

-Huh, rendben. – sóhajtottam. Rengeteg dolgom lesz.

- Lakást tudsz intézni, vagy keressünk neked?

-Ezt, már tényleg nem kérhetem.

-Spencer, már elmondtam, hogy egy dallal rengeteget segítettél a srácoknak. Azt kérsz, amit csak szeretnél. – mosolygott rám kedvesen.

-Rendben – sóhajtottam. – Megköszönném, ha tudnának nekem intézni egy lakást.

-Holnapra elintézzük. Ma van hol aludnod? – kérdezte.

-Persze, a hotelben, ahol eddig is. Lehetne még egy kérésem? – kérdeztem félve. Tényleg nem akartam teher lenni. – Illetve kettő.

-Lehet akár három is – mosolygott.

-Akkor,  lehetne, hogy a lakás a belvárosban legyen, lehetőleg nagyon magasan? – kérdeztem.

-Meglátom mit tehetünk, de ezzel rendesen megkönnyítetted a keresést. Második?

-A tanulást be tudom fejezni? Mármint eddig is magántanuló voltam, de a tanárom nem tudna velem jönni. Tudnátok segíteni?

-Ezt nevezem! Egyetlen fiatal alkalmazottam se szerette volna befejezni az iskolát, de örömmel hallom, hogy te tervezed. – mosolygott elismerően – Keresünk neked egy tanárt.

-Köszönöm – suttogtam hálásan. – Mehetek?

-Menj csak! Holnap, nyolckor találkozunk!  - engedett utamra.

                                                     

Amint elhagytam az épületet, taxiba ültem, s a szállodába szállítattam magam.  Útközben felhívtam anyát, valamint Gemma-t.  Mindketten örültek a hírnek, hogy van állásom, viszont azt szomorúan fogadták, hogy el fogok költözni. Miután befejeztem a beszélgetést anyáékkal, és megígértem, hogy holnapután, már otthon is leszek, az öcsémet hívtam.

-Na, hogy ment? – kérdezte. Hangjából tisztán ki lehetett venni az izgalmat.

-Harry – motyogtam tettetett szomorúsággal.

-Úristen, Spencer. Annyira sajnálom. Nem kellett volna, hogy rávegyelek. Az egész az én hibám. Ne haragudj! – hadarta folyamatosan, mire hangosan felnevettem. A taxis furcsállva nézett rám, amiből arra következtettem, hogy rettentő hülyének néz.

-Nyugi, öcsi! – szóltam rá, miközben még mindig hadart. – Megkaptam a melót. Megyek veled turnézni. És, költözöm. – mondtam kuncogva.

-Te – vett egy mély levegőt és idegesen fújta ki. Azt hiszem, hogy elég rendesen felidegesítettem. – tudod mennyire megijedtem?

-Sejtem – kuncogtam.  – Nem jössz át? – kérdeztem.

-Jöhetnek a fiúk is? – kérdezett vissza. Igazából, bírom a srácokat, egész jó fejek.

-Ha, hoztok kaját – egyeztem bele.

-Mi bajod van a szállodai kajával?

-Azon kívül, hogy már háromszor találtam benne hajszálat? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire hangosan felnevetett, amit a srácok is észrevehettek, ugyanis, négyen egyszerre ordítottak a telefonba, ezzel kiszakítva a dobhártyámat.

-Sziasztok srácok! – köszöntem nevetve, közben a fülemet fájlalva. – Mizu? – kérdeztem és leültem a kanapéra.

-Megyünk, Amerikába! – kiabálta Louis, és egyre közelebbről hallottam a hangját. – Spen, leszel szíves, kinyitni az ajtód? – kérdezte kuncogva.

Azonnal felpattantam és boldogan ugráltam el az ajtóig, ahol az 5 ütődött srác álldogált.

-Hogy érted azt, hogy Amerikába mentek? – kérdeztem, miközben a kanapén ültem.

-Meghívtak minket az iCarly-ba – ujjongott Harry. Elég érdekesen néztem rá, mert egyből magyarázni kezdett. – Az egy show, ott Amerikában.

-Ééértem – bólogattam. – És, mikor mentek?

-Holnap reggel indulunk.

-És, dárga öcsikém, mikor akartál szólni, hogy Amerikába mész? Talán, mikor a repülőn ülsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hát, ööö. – kezdte el zavartan vakargatni a tarkóját.

-Megint azt csinálod, mint a dallal – fújtattam idegesen.

- Te nem mondtad el neki, hogy kijött a dal? – förmedt rá Liam.

-N-nem – makogta. Megforgattam a szemeimet. Felpattantam a helyemről, s a szobámba mentem.  Felkaptam a gitáromat, elhaladva a fiúk mellett, a hotel udvarára siettem.

Kerestem egy távoli padot, ahova leülhettem. Lassan pengetni kezdtem a húrokat, míg meg nem született egy dallam.  Szerencsére nálam volt a vázlat füzetem és egy ceruza, így már szöveget is tudtam hozzá írni.

-(Na na na na na) [2x]

He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that?

(Na na na na na)

When you walk by
I try to say it
But then I freeze
And never do it
My tongue gets tied
The words get trapped

I hear the beat of my heart getting louder
Whenever I'm near you

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me

(Na na na na na) [2x]

He looks at you
The way that I would
Does all the things,
I know, that I could
If only time could just turn back

'Cause I got three little words
That I've always been dying to tell you

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me

With my hands on your waist
While we dance in the moonlight
I wish it was me that you’ll call later on
'Cause you wanna say good night

'Cause I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish
Oh how I wish
Oh how I wish that was me

Oh how I wish that was me

A dal végeztével, hangos tapsszó hallatszott, egyre közelebbről.  Nem néztem oda, csak lehajtott fejjel, bámultam a gitáromat.

-Ez nagyon szép volt – szólalt meg rekedtes hangján. Félve, de leült mellém. – Figyelj, Spencer. Sajnálom, hogy nem szóltam se a dalról, se az utazásról, de olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy még én is alig  tudom követni a őket. – sóhajtott.

-Megértem – sóhajtottam fel fájdalmasan – De, a múltkor is elmondtam, ha ez lesz, nagyon hamar meg fogom utálni.

-Spen…- kezdte, de én még nem fejeztem be.

-Nem érdekel – tettem fel a mutatóujjam, jelezve, hogy nem érdekel a mondani valója. – Emlékszel, hogy régen még azt is bejelentetted, hogy wc-re mész? – kérdeztem.

-Annyira sajnálom. – motyogta. – Esküszöm, hogy mostantól azt is bejelentem, ha wc-re megyek. – mosolyodott el.  Hitetlenül felnevettem, majd nyomtam egy puszit az arcára. – Megbocsájtasz? – suttogta a hajamba.

-Nem, csak utálok haragba lenni veled. – mondtam – Elénekled? – kérdeztem a dalra utalva, terelve a témát.

-El. – bólintott – Mi a címe? 

-I Wish. 

Happy Birthday to my Prince!

Hii, Girls!:) 
Ezúton is szeretnék boldog szülinapot kívánni az én barna hercegemnek!
Mikor meglátom egy-egy képét, mindig az jut eszembe, hogy mennyit is kűzdött az életéért. Mennyire erős, hiszen halva született és most itt van - vagyis ott, de ez lényegtelen - és boldogít minket a csodás hangjával és jellemével.
Mikor csúfolnak - igaz, nem sokszor - mindig eszembe jut, hogy vele is azt tették, de felnőtt, és most mindenki Őt csodálja.
Imádom ezt a fickót! :) 
(Ui.: A bébim újabban Iron Man-t is játszik. Én meg hivatalosan is Iron Girl vagyok, így le lehet szállni a férjecskémről! Csak vicc, csak vicc. vicc.) 
Mivel hiper-szuper jófej vagyok szülinapja van a hercegemnek, ezért, ha sikerül megülnöm addig a gép előtt (nem gyógyultam meg teljesen) hozok új részt! :) 

Ölellek, 

En_Payne xxx.

[03. "Gyűlöllek Harry Styles!"]

Hiii, Girls!:) Olyan rohadéknak érzem magam... De ez most nem számít. 
Ma sikerült megszabadulnom mindenkitől, így bezárkóztam a szobámba, és nem nagyon vagyok hajlandó kimenni innen. Szóval, sok részt próbálok megírni. 
A történet a 11-12. részig még 2011-ben játszódik, utána egy pár részen át 2012 és 2013-ban, majd 2014-ben és az utolsó 1-2 rész pedig 2016-ban fog. 
Jó olvasást! Legyetek jók, marharépácskáim, és ügyesek legyetek a suliban! 

Ölellek, 

En_Payne xxx. 

Spencer Styles

2011. Január 5. 

Holmes Chapel

A kezem a ceruzától foltos, az előttem heverő lap már gyűrött, szürkés, lassan semmi sem látszik rajta. Legalább 24 órája nem aludtam, mert az öcsémnek írtam a dalt. Fáradtan hajtottam le a fejemet az asztalra, s hunytam le szemeimet egy pillanatra.

A fiúk nem nyerték meg a versenyt, ennek ellenére rengeteg rajongójuk van. Harry nagyon nehezen tudott hazajönni, így is csak egy napra. Nagyon meglepett érkezése, hiszen nem jelentette be. Visongva ugrottam nyakába rég nem látott öcsémnek. Még nagyobb meglepetés volt, hogy arcán nem látszott igazán a boldogság, sem öröm. Inkább gondterhelt volt.

-Mi a baj, Hazz? – toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Arca egy rövid pillanatra fájdalmas grimasz torzult.

-Menjünk be – mondta, majd karon ragadott, és a szobámba húzott.

-Mi a baj, Harry? – kérdeztem újból immáron kétségbeesettebben.

-Simon szerint kell nekünk egy dal. Ugyanis szertné, ha befutnánk, de nincs saját számunk. – mondta és tenyerébe temette arcát. Vett egy mély lélegzetet, majd élesen kifújta. – De egyikőnk se tud írni. Ellentétben veled. – nézett rám, reménykedve, hátha megértem, mire gondol.

-Szó sem lehet róla. – tiltakoztam egyből. Az oké, hogy szoktam dalokat írni, de nem azért, hogy mások is hallják, vagy lássák, végképp ne énekeljék.

-Spen, segítened kell! – nézett rám könyörgően.  – Emlékszel arra, mikor 2005-ben neked támadt Bruce? És én leszedtem rólad? – kérdezte ravasz mosollyal az arcán. Tudta, hogy nyert ügye van –És azt mondtad, hogy jössz nekem eggyel?

-Gyűlöllek Harry Styles! – fújtattam idegesen. Szent szabály volt nálunk, hogy az ilyen igéreteket bárhol, bármikor be lehet váltani. – Na, most menj innen, és addig be se tedd ide a lábad, míg nem szólok! Óóó, és hoznál nekem egy pohár vizet? – kérdeztem angyali mosollyal az arcomon.

-Hogyne – forgatta meg szemeit. – A dalt, címmel személyekre felosztva kérem. Köszi. – mondta és kiviharzott a szobámból.

-Spen készen vagy? – a hirtelen jött hangra ijedten kaptam fel a fejemet.

-Azt hiszem. Lennél szíves elénekelni? – kérdeztem, miközben a kezébe nyomtam a gyűrött papírt.

-Kaphatok hozzá gitáros kíséretet? – kérdezte a gitáromra mutatva.  Bólintottam és a kezembe kaptam gitáromat.

-Mehet – mondtam, miután behangoltam a gitárt.

-
You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads when you walk through the door,
Don't need make-up,
To cover up,
Being the way that you are is enough,

Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you,

Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'd understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh, oh,
You don't know you're beautiful,
Oh, oh,
That's what makes you beautiful


So c-come on.
You got it wrong.
To prove I'm right
I put it in a song.
I don't know why
You're being shy,
And turn away when I look into your eye-eye-eyes,

Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you,

Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
Oh oh,

That's what makes you beautiful

Na na na na na na na na na na
Na na na na na na [x2]

Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,

You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,

Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful (Oh),
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately ([Harry:] desperately),
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
Oh oh,

That's what makes you beautiful – az idióta mozdulatai kihagyhatatlanok voltak. – Spencer…ez… Úristen! – ugrott a nyakamba boldogan.

-Akkor jó lesz? – kérdeztem félve.

-Tökéleteeeeees – kiabálta a fülembe. 

2011.Január 30.

Holmes Chapel

-Úristen lányok hallottátok a One Direction új számát? – visította az egyik 13 éves lány a barátnőinek, ahogy meglátta őket, s feléjük rohant.

-Nem, mutizd! – vinnyogta a másik lány és legyezni kezdte magát, izgalmában.

Értetlenül álltam a park egy félreeső részén, egészen addig, amíg fel nem csendültek az ismerős dallamok. Elképedve hallgattam azt a számot, amit egy napig írtam, csak azért, mert Harry arra kért. Előhalásztam a telefonomat, a táskámból.

-Harry Styles – vette fel a telefont az öcsém. Már megint nem nézte, hogy ki hívta.

-Úristen, ez Harry Styles! – vinnyogtam idegesítő hangon.

-Haha, Spencer, nem jött be – nevette el magát idegesen, ami azt jelentette, hogy egy pillanatra megijesztettem.

-Te szemét! – kezdtem haragosan. – Mikor akartad közölni velem, hogy kiadtátok a dalt, amit én írtam? – kérdeztem.

-Öööö, honnan tudod? – kérdezte félve.

-Hát, képzeld el, hogy sétálni jöttem a parkba, valamint találkozni egy kedves ismerőssel, és 5 lány visongva hallgatta végig a What Makes You Beautiful-t. – mondtam mellékesen.

-Bocsi, Spencer – mondta. – Nem így akartam, hogy megtudd. Csak…izé…Azt hittem, hogy haza tudok menni, és elmondani neked, csak kijött a dal meg minden. – lelki szemeim előtt láttam, hogy zavartan vakargatja a tarkóját.

-Egy kicsit még rosszul esik, de megbocsájtok. – kuncogtam. – A szülinapunkra hazajössz?

-Nem tudok – sóhajtott fájdalmasan.

-Így kicseszett hamar megfogom unni, hogy sztár vagy, ugye tudod? – kérdeztem gúnyosan.

-Sajnálom, Spen. Mi lenne, ha te jönnél fel ide? – kérdezte hirtelen. – Simon, úgyis beszélni szeretne veled. – magyarázta lelkesen.

- Nem tudom, Hazz. Majd beszélünk, de mennem kell. Szia, öcsi. – köszöntem el tőle, mikor megláttam felém közeledni Ashlyn-t.

Ashlyn-nel már órák óta ültünk egy padon, mikor  a dalt hallgató lányok, és jó néhány társuk, visongva, közelített meg egy autót. Értetlenül pislogtunk az ismeretlen jármű felé, majd eldöntöttük, hogy megpróbáljuk megnézni, mi folyik ott.

Ahogy egyre közelebb értünk, úgy hallatszódott egyre jobban, hogy egy nevet skandálnak.

-Komolyan Harry nevét kiabálják, vagy csak annyira hiányzik az öcsém, hogy már halucinálok? – kérdeztem felvont szemöldökkel a mellettem sétáló Asht.

-Öhm, nem hiszem, mert  én is hallom – motyogta, miközben könyökkel verekedett előrébb. – Hé, Spen, gyere ide! – hallottam meg hangját valahonnan a tömegből.

-Kösz. – sziszegtem, és követtem a példáját, a haladás céljából. – Bocs, csak a barátnőmet keresem. – mondtam a lányoknak, hátha hamarabb elengednek, és nem kell velük verekednem.  – Ashlyn, te szerencsétlen, hol a fenében vagy? – próbáltam meg túl kiabálni a lányok visítozását. Hirtelen ragadtak karon és húztak ki a hatalmas tömegből.

-Szia – suttogta a megmentőm. Hitetlenkedve néztem rá, nem akartam elhinni, hogy Ő is itt van. Egyáltalán, hogy szabadult ki a lányoktól?

-Szia. Mit kerestek itt? – kérdeztem halkan, nehogy feltűnjön, nekik, hogy egy bandatag eltűnt.

-Érted jöttünk – újságolta mosolyogva.

-Tessék?! – kérdeztem, egy kicsit hangosabban, amivel sajnos lebuktattam magunkat. A rajongók szinte egyszerre kapták ránk a tekintetüket, s kezdtek el még jobban örjöngeni. Remek.

Nem sokkal később megérkeztek a biztonságiak, s mindenkit kimentettek a rajongó lányok tömegéből.

Megmagyarázom.

Annyira sajnálom, hogy már több, mint egy hete nincs rész, de most minden nagyon összejött.
Ugye ott van a túra, aztán pihennem kellett - mondjuk a részt simán felrakhattam volna...- aztán versenyen voltam, Budapesten - Iron Man 70.3. De pozitívum, hogy kaptam "Tape-tapaszt", így reményeim szerint nagyon fog menni az edzés.
A másik ok pedig, hogy ezen a héten nagyon be lesz osztva az időm.
Megkezdődött az alapozás - az úszást illetően - ami reményeim szerint márciusig tart majd, az egyik barátnőm elköltözik, őt siratom, és itt vannak az unokahúgomék is. Ennek ellenére - nem ígérem - megpróbálok, ma felrakni egy részt.
A történetet továbbra is folytatom, ötlettel tele vagyok, de nincs időm leírni. Igyekszem. 

Ölelés, 

En_Payne xxx.

Visszatértem!

Nem, nem haltam meg. Sőt, még el sem tűntem. Élek és virulok.

Az egész arról szól, hogy 3 napos bicikli túrán voltam, telefon és net nélkül.

És akkor most jön az a rész, amit már nem olyan fontos elolvasni. 

Véleményem szerint, elég jók a meggyőző képességeim, de ebből a túrából nem menekültem. Hisztiztem, sírtam, még el is szöktem, de nem jött be. Kedd reggel nyolckor indultunk, összesen 8-an. Nos, nem akarok sokat rizsálni (szigorúan csak azért, mert telefonról vagyok). Az első napunkon 100 km-t mentünk, és a szállásra érve, menni alig bírtunk. A második nap miatt rettentő büszke vagyok magamra. 60 kilóméternyi tekerés ebből 12(!) kőkemény emelkedő. Szóval elképzelhető, hogy egy pár napig nem ülök biciklire. Most már itthon vagyok, és annyira fáj a hátam, hogy félő, olyan hátam lesz, mint Gyurtának. (Apropó Gyurta: Nézzétek az EB-t és szurkoljunk együtt a magyaroknak!) Viszont útközben rájöttem, hogy ez nagyon is kellett nekem.

[02."Kiestél?"]

Hiii,Girls!:) 

Már megint cukiság rohamom van... Újabb résszel érkeztem, mert sikerült megírnom a 10. részig. :) 

Nem garantálom, hogy holnap is lesz rész. 

Most vettem észre, hogy rettentő rövid lett az előző rész. 

Jó olvasást, várom a véleményeket! Legyetek jók Marharépácskáim! :) 

xxx. En_Payne

Spencer Styles 

2010. Június 23. 

Holmes Chapel. 

-Spencer, kiestem! – mondta Harry sírva. Imádom az öcsémet, és hatalmas tehetségnek tartom, de mélyen legbelül megkönnyebültem, hogy még egy ideig együtt maradunk.

-Kiestél? Az hogy lehet? – értetlenkedtem.

-Azt mondták, túl fiatal vagyok, hagyjam fejlődni a hangom. – mondta rekedtesen a sírástól.

-Hééé, nyugi. Akkor, majd jövőre is megpróbálod – próbáltam megnyugtatni, kevés sikerrel.

-Na, hogy van? – lépett be a szobámba Gemma.

-Kiesett – suttogtam, mire nővérem szemei elkerekedtek.

-Micsoda? – hangja oktávokkal magasabb lett, s kikapta a kezemből a telefont, próbált beszélni Hazza-val.

-Gemma, hangosítsd már ki! – vinnyogtam, hogy én is halljam öcsém hangját. Nővérem tette, amit kértem, így már ketten magyaráztunk Harry-nek.

-Héé, csajok! A nevemet mondták, vissza kell mennem – mondta izgatottan Harry.

-Na, akkor menj! Lehet rájöttek, hogy hibáztak azzal, hogy kiejtettek. – bíztattam.

-Majd hívlak titeket! – mondta, s kinyomta.

Gemma-val egymás kezét szorongatva vártuk, hogy Harry visszahívjon.

-Lányok, gyertek vacsorázni! – kopogott be a szoba ajtaján Robin.

-Menjünk – sóhajtottam, kezembe fogva a telefonomat.

Csendesen fogyasztottuk vacsoránkat. A megnyugtató csendet a telefon éles hangja szakította félbe.

-Spencer, tudod, hogy vacsoránál nincs telefon – szólt rám anya szigorúan.

-De, anya. Ez Harry! – mondtam,  széttárva karjaimat.

-Oh, az más – mosolyodott, s kezével intett, hogy vegyem fel.

-Bent vagyoook! – üvöltötte önkívületi állapotban Harry. – Érted? Bent vagyok az x-factor döntőjében! – még mindig kiabált.

-Te jó ég! Hogyan? – kérdeztem. Hirtelen kicsit elszontyolodtam, de próbáltam visszanyerni a jókedvemet, s örülni az öcsémnek.

-Másik 4 srcáccal összerakott minket Simon! – kiabálta.

2010. Szeptember 1. 
London, X-Factor székház. 

 Jegyeinket szorongatva állunk a sorba a műsor helyszíne előtt, hogy élőben végignézzük, Harry-ék első szereplését. Voltak már nálunk, mikor össze kellett szokniuk, de nem voltam otthon, ugyanis pont edzőtáborban voltam Los Angeles-ben. Harry rengetek képet küldött a srácokról, így már nagyjából tudom, ki kicsoda. Viszont ma adás után megismerhetek mindenkit.

-Jó napot! Kérem a jegyeiket! – mondta ugyanaz a szőke hajú lány, akit az első napon láttunk az adminisztrációnál. – Óóó, te vagy Harry tesója? – kérdezte mosolyogva, mikor felé nyújtottam a nyakamban lógó kártyát, hogy érvényesítse, hogy a műsor közben is bemehessünk Hazz-ékhoz.

-Valahogy úgy – mosolyodtam el én is. – Spencer vagyok –mutatkoztam be.

-Ashlyn. – mosolya még szélesebb lett, és intett egyet a kezével. – Majd odabent még találkozunk. Remélem.

-Mindenképp. – mondtam, majd elindultam befelé.

A jegyeink az első sorba szóltak, tökéletesen láthattuk az összes előadót, versenyzőt. Elfoglaltuk a helyünket, lepakoltuk a cuccainkat, s egyből a színfalak mögé mentünk, hiszen a kezdésig még 30 perc van.

A biztonságiak átengedtek minket, miután felmutattuk a kártyáinkat, el is igazítottak minket a One Direction öltözője felé. Az ajtó előtt még álldogáltak páran, gondolom a fiúk szülei.

Az ajtó hirtelen nyílt ki és a srácok, szinte azonnal a családtagjaik nyakába ugrottak. Harry kevés híján megfojtott, de elnéztem neki, mert már hetek, sőt hónapok óta nem láttam élőben.

-Speny, tudod, te mennyire hiányoztál? – kiabálta a fülembe boldogan. – Azta, de jól nézel ki! Hol voltál? – kérdezte meglepetten, mikor végig nézett rajtam.

-Los Angeles-ben – mosolyodtam el. – Te sem nézel ki rosszul, öcsi. –kócoltam össze a haját.

-Mit kerestél te, L.A.-ben? – kérdezte még mindig engem szorongatva.

-Táboroztam.  – vontam vállat, mintha semmit sem jelentene. –Na, de mesélj, milyen az x-factor házban élni? Vagy milyen a banda? – kérdeztem.

-Szuper! – ugrott egyet, amin felnevettem. 16 éves, de olyan, mint egy három éves. – Juj, nagyon izgulooook! – mondta.

-Azt elhiszem – kuncogtam, miközben besétáltunk az öltözőjükbe, hogy ott folytassuk a beszélgetést.

-Na, most, hogy végre itt vagy, szeretném bemutatni neked a srácokat – ölelte át fél karral a vállamat, majd a fiúk felé fordított. – Ő ott – mutatott az egyetlen szőke tagra, aki épp az anyukáját szorongatta, miközben fél szemmel minket figyelt – Niall, tudod, aki sokat eszik és hangosan beszél – magyarázta. Igen, említette, hogy van egy ilyen srác. Niall felénk sétált, majd kezét nyújtotta, hogy bemutatkozzon.

-Niall Horan – mosolygott rám.

-Spencer Styles – ráztam meg a kezét. – Sokat hallottam már rólad.

-Tényleg? – vonta fel fél szemöldökét.

-Ühüm, Harry rengeteget mesélt rólatok.  – az említett vadul bólogatott mellettem, jelezve, hogy igazam van.

-Szóval folytassuk, mert lassan mi jövünk. – hadarta Harry – Ő, Louis – mutatott a két szőke kislány előtt guggoló srácra, aki csak gyorsan intett egyet, aztán már hallgatta is tovább a húgai hallgatását. – Ő, Zayn – a magas, fekete hajú srác éppen az egyik testvérét szorongatta, de egy perccel később odajött hozzánk.

-Zayn Malik – nyújtott kezet.

-Spencer Styles. – mosolyogtam rá, majd már újból öcsémre figyeltem, aki lelkesen kereste a banda utolsó tagját, aki épp felénk kocogott.

-Ő, Liam. – suttogta a fülembe. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem.

-Helló – köszönt az utolsó srác, akit még nem ismertem hivatalosan. Göndöres barna haja, erősen hasonlított az öcsémére. Barna szemei kíváncsian vizslattak, száját pedig aranyos félmosolyra húzta. – Liam Payne, de gondolom a bátyád, már említette.

-Spencer Styles. Bátyám? – értetlenkedtem- Te most Hazza-ról beszélsz? – kérdeztem.

-Ja – bólintott.

-Jó vicc. Harry az öcsém – nevettem.

-Srácok, 5 perc kezdésig! – nyitott be az egyik stábtag, majd el is tűnt.

-Akkor mi megyünk is – mondta anya, és elhúzott Harry-től. Kikaptam a kezemet az övéből, s visszaszaladtam az öcsémhez. Nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.

-Ügyes légy! – suttogtam a fülébe, majd Gemma-ba karolva a helyünkre sétáltunk.

A srácok elképesztőek voltak, de ezen meg sem lepődök, mert Gemma már hallotta őket, és mesélte mennyire tehetségesek. A folyosón sétálva kerestem a női mosdót, mikor neki mentem valakinek.

-Oh, bocsi – fogtam  a  fejemet, mert csúnyán lefejeltem szegényt.

-Semmi baj- kuncogott ő is a fejét dörzsölve.  – Nem hittem, hogy így találkozunk megint – nevetett fel. Így már én is megismertem.

-Ashlyn! – kiáltottam fel boldogan, mikor eljutott a tudatomig, hogy a pénztáros szőke lányt fejeltem le. – Hát, te? – kérdeztem meglepve.

-Én? Jöttem nézni a műsort, csak most érek rá. – mondta szomorúan mosolyogva. – A One Direction volt már?

-Igen, most lett vége. – mondtam.

-Óóó, a fenébe! – suttogta csalódottan. – Milyenek voltak? – kérdezte.

-Nagyon szuperek! – mosolyogtam rá kedvesen.

-Spenceeeeeer! – kiabálta a testvérem, valahonnan a közelből.

-Itt vagyoooook! – kiáltottam vissza, mire a nagyokos észrevett minket és felénk sétált. Lazán sétált felénk, kezeit zsebre dugta, hatalmas mosolyával megmutatta gödröcskéit.

-Már mindenhol kerestelek! – ölelte át a vállam. – Lassan indultok, csak még eredményhirdetés.  – mondta szomorúan. – Szia, Ash! – vette észre a mellettünk álló lányt. – Hogy vagy? – kérdezte kedvesen.

-Megvagyok – vont vállat mosolyogva a lány. – Te? Nagyon izgulsz? – kérdezte mosolyogva.

-Csak egy kicsit – nevetett Harry, próbált nyugodtnak látszani.  Megsimogattam a hátát, próbáltam nyugtatni.

-Mennünk kell – sóhajtottam, mikor meghallottam a műsor introját. – Ashlyn, te merre ülsz? – fordultam a lány felé, mikor Harry elszaladt mellőlünk.

-Az első sorban, a 12-es szék – nézte meg a jegyét.

-Szuper, akkor pont mellettem! – kiáltottam fel boldogan és a lányba karolva sétáltam a helyünkig.

Ashlyn-nel egymás kezét szorongatva vártuk, hogy megszülessen az eredmény. A műsorvezető természetesen húzta a nézők idegeit, pedig Ő már tudta, hogy ki az, aki tovább jutott.

-A következő tovább jutó nem más, mint aaaa – még mindig húzta az emberek idegeit, közben szélesen mosolygott. – One Direction! – hatalmas tapsvihar, a srácok egymás nyakába borulva ugráltak, mi pedig családostul indultunk az öltözőkhöz.

-Majd még beszélünk! – öleltem meg Ahs-t, majd ott hagytam a nézőtéren. Az öltözőig sem kellett elmennünk, a fiúk elénk rohanva ugrottak a nyakunkba.

És, itt kezdődött a karrierük. 

[01. 10 évvel később]

Hiii, Girls!:) 
Mivel írtóra, hiper-szuper cukiság vagyok (és csak úgy árad belőlem az egoizmus)  Meghoztam a következő részt. 
A részek nem lesznek minden naposak egészen addig, amíg meg nem írom a történetet legalább 15 részig. 
(Btw, most fejeztem be a jelenlegi kedvenc részemet, ami csak 2 órámba telt hajvasalással együtt ) 
Jó olvasást, és várom a cukker véleményeket! Jók legyetek Marharépácskáim!:) 
xxx.En_Payne


Spencer Styles

2010. Február 4. 

Holmes Chapel

-Boldog szülinapoot! – rontott be a szobámba Harry, s ugrott rá a hátamra. – Spenc, kellj fel! Szülinapunk vaaaan! – kiabált a fülembe.

-Harold Edward Styles, ha most azonnal nem szállsz le a hátamról, azt megkeserülöd. – morogtam fáradtan.

-Jó reggelt, aprónép! – lépett be a szobába Gemma is. Ráugrott az ágyamra és kíméletlenül csikizni kezdett.

-Már csak te hiányoztál! – dünnyögtem lemondóan. Esélye sem volt, hogy visszaaludjak. – Na, húzás kifelé! Felöltözök és mehetünk – mondtam, miközben kifelé tereltem őket a szobámból. Gyorsan felöltöztem, majd lerobogtam a lépcsőn. – Sziasztok! – köszöntem anyának és Robin-nak

-Szervusz, Kincsem! – nyomott puszit az arcomra. – Milyen érzés 16 évesnek lenni? – kérdezte kedvesen, miközben elém tolta a reggeli kakaómat, és a szülinapi ajándékomat.

-Pontosan ugyanolyan, mint 15 évesnek. – mondtam. Megérkezett Harry is, oldalán Gemma-val.

 -Harry, szívem. Nyissátok ki az ajándékokat! – tolta oda öcsémnek az ajándékát, vagyis egy borítékot.  Ügyelve a csomagolásra, óvatosan bontottam ki az ajándékomat, ami egy gitár volt.

Tátott szájjal bámultam a hangszert, majd szüleimet, akik mosolyogva, talán kicsit félve várták a reakciónkat. Nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, mi van Harry borítékában.

-E-ezt, ho-hogy? – dadogtam meglepetten. Tudták, hogy 12 éves korom óta ez az álmom. Mióta náluk vagyunk, imádok zenét hallgatni, és rengetegszer mondtam el, hogy szeretnék gitározni tanulni.

-Tudjuk, hogy ez az álmotok és mindennél jobban szeretnénk, hogy boldogok legyetek.  – mondta mosolyogva anya, s szorosan magához ölelt. Harry meredten bámulta a papírt, szája szélében viszont ott virított az a boldog mosoly, amit az örökbe fogadásunk napján láttam először.

-Köszönöm! – állt fel a helyéről, átsétált anya mellé, s szorosan megölelte.

2010. Február 22. 

London

Rengeteg ember, hatalmas sor, megannyi dallam, énekhang. Így nézett ki az x-factor válogató helyszíne. Mivel korán érkeztünk – tegnap este – így az elején volt helyünk.

Harry magában dúdolva, dülöngélt előre-hátra. Idegesen szorongatta a papírt, ami a választott dalának szövege van.

Az ajtó kicsapódott, egy szőke hajú lány lépdelt ki rajta, s ült le az asztalhoz, ahova Harry azonnal odapattant.

-Harry Styles – dörmögte. A lány ráírta a matricára a számot, majd a kezébe nyomta, jelezve, hogy haladjon tovább. Lassan cammogtunk egészen a színpad hátsó részéig, onnan nem engedtek minket tovább, csak Harry-t. Mindenkit megszorongatott, majd kezébe vette a mikrofont, s felsétált az emelvényre.

-Tovább jutottam! – ugrott a nyakamba, miután leugrott a lépcsőről. – 4 igennel, Spenc! – ugrált boldogan.

-Jesszus! Nagyon örülök – öleltem meg szorosan. Nem akartam elengedni. Féltem, ha sztár lesz nem fogom sokat látni. Eddig egy napot sem töltöttünk külön.

[00.Örökbe fogadva]

Hii, Girls!:) 
Mivel őrülten, hiper-szuper cuki vagyok Meghoztam az új történet 00. fejezetét. 
Nem prológus, nem bevezető, nem első rész. Csak úgy van:) 
Jó olvasást, várom a cukker véleményeket! :) 
xxx.En_Payne







Spencer Styles

2000. Március, 19. 

London, St. Marcus árvaház.

Izgatottan pattantam ki az ágyból. Tegnap bejelentették, hogy ma örökbefogadó szülők érkeznek. Mondanám, hogy megkerestem a legszebb ruhámat, de itt olyat nem kaptunk. Így felvettem a szakadt fekete farmert , egy fehér trikót és egy szintén szakadt blézert, amin az árvaház gusztustalan logója díszelgett. Vöröses, göndörödő hajamat gyorsan kifésültem, próbáltam kihozni magamból a legjobb formámat. Lassan 10 éve, hogy itt tengetem sanyarú életem, és nem volt valami jó. Egyedül, csak – az 5 perccel – fiatalabb öcsém okozott boldogságot, de örültem, hogy itt van nekem. Nélküle sehol nem lennék, egy-egy ebédnél, vagy udvari játéknál.

Azt hiszik az emberek, hogy egy 6 éves gyerek nem elég érett ahhoz, hogy felfogja mit keres itt. Az átlaggal ellentétben mi nem azért kerültünk ide, mert a szüleink meghaltak, más rokonaink nincsenek. Néha azt kívánom, bár csak így lenne, de csalódnom kell, és rájönni arra, hogy az anyám és apám egy drogos, rossz alkoholista, akiktől 2 évesen elvett az állam. 

Boldogan – már amennyire egy ilyen helyen lehet – szökdeltem át az árvaház fiú részlegére, hogy felkeltsem az öcsémet. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, s félve léptem be, nehogy felébresszem a szobatársát, Mike-ot.

A parketta recsegett a lépteim alatt, akármennyire is próbáltam óvatos lenni, sikerült felébreszteni a srácot.

-Szia – suttogtam és intettem egyet.

-Szia, törpelány – mosolyogott rám, majd öltözni készült. Ráugrottam az alvó öcsém hátára, aki felnyögött a súlyom alatt.

-Spencer, ha nem szállsz le rólam, 3 másodpercen belül, azt megkeserülöd! – morogta a párnájába nyomott fejjel.

-Neked is jó reggelt, öcskös. Elfelejtetted, hogy ma egy igen tehetős család érkezik, örökbefogadásra – mondatom befejeztél leszálltam róla, ő pedig hihetetlen gyorsasággal pattant ki az ágyból. – Én megyek is. Lehetőleg szedd össze magad. Szeretnék, már kijutni innen.

20 perccel később az árvaház összes lakója az aulában nyomorgott és várta a családot. Minden gyereken ugyanaz a szerelés, hogy az örökbefogadók ne a ruházat alapján ítéljenek meg. Harry szorosan mellettem állt és kezemet szorongatta izgalmában. Egyik lábamról a másikra állva vártam, hogy végre belépjenek.

Amikor ez megtörtént, az összes gyermek elcsöndesedett, és libasorba rendeződtünk, öcsém továbbra sem engedte el a kezemet, ezzel jelezte, hogy mi csak együtt megyünk el innen.

Ahogy egyre közelebb jöttek, úgy tudtuk könnyebben megnézni őket. Hárman voltak. A nő, az anya, gyönyörű barna hajú és zöld szemű asszony, kedves arccal, hatalmas mosollyal szép arcán. Alakját egy szűk farmerral emelte ki, amihez egy fehér inget vett fel, s egy barna övet. Az utána lépdelő férfi, szintén mosolygós, kedves arcú volt. Kicsit pocakos, látszik rajta, hogy már az negyvenet tapossa. A köztük lépdelő lány közel 10 lehetett, csinos öltözékére egyből irigy lettem, vöröses haja volt smaragd szemekkel, aranyos mosollyal gyönyörű orcáján.
Tekintete megakadt rajtam és öcsémen. Mosolya még szélesebb lett, majd anyjához sietett. Halkan sutymorogtak valamit,  később magukhoz hívták az igazgatót.

-Spencer, Harold, az irodába! – utasított, mi pedig lélegzetvisszafojtva siettünk a helyiségbe.

A szigorú nő biccentett a fotelek felé, hogy üljünk le.

-Gondolom tudjátok, miért vagytok itt. – sóhajtott. – A Styles család szeretne örökbe fogadni benneteket. – nagyot nyeltünk és óvatosan elmosolyodtunk. 

[1.Díj]

Köszönöm a díjat, Witta^^-nak!

Szabályok: 

Írj 10 dolgot magadról! 

Válaszolj 10 kérdése! 

Tegyél fel 10 kérdést! 

Küldd el 10 embernek! 

10 dolog rólam: 

1. Szeretek enni. 

2. Az öcsém fél felkelteni, mert, ha megteszi leharapom a fejét. 

3. Minden reggel úszok. 

4. Két nyelvet tanulok ( angol+német/+magyar/) 

5. Amikor nem edzek írok, vagy olvasok, esetleg utazok. 

6. 4 legjobb barátom van. Ebből egy fiú. 

7. Utálom a hajamat, mert nem göndör, csak hullámos. 

8. Van egy öcsém, aki triatlonozik. 

9. A nyáron alig 2 hetet voltam itthon, a versenyek miatt. 

10. Januárban felvételizek úszás, vagy magyar szakra. 

10 válasz: 

Szerinted vicces szó a krumpli? 

A kolompééér viccesebb:) 

Szjger vagy? 

Jesssz. #foreverZsoltier

Kedvenc fiú/lány név? 

Balázs(haha)/ Korinna

Olvasod a blogom? 

Olvastam. 

Írsz naplót? 

Edzésnaplót, csakis verseny szezonban. 

Szeretsz feltenni 10 kérdést? 

Még válaszolni sem szeretek. 

Láttad már a LOL-t? 

A legjobb barátomat és az öcsémet láttam, LOLozni:) 

Ha egyszer megszólalna a sajtod, mit tennél? 

Umm. Asszem' közölném vele, hogy megeszem. :) 

Járnál skót szoknyában? 

Nincs az a Bicsák!:) 

Vannak ellenségeid? 

Van egy olyan különleges képességem, hogy csupán 10 perc alatt szerzek hármat:) 

10 kérdés: 

Mi a kedvenc dalod? 

Van testvéred? /ha van, hogy hívják?/ 

Voltál már szerelmes? 

Hány éves vagy? 

Mi a véleményed az időskori prosztata megnagyobbodásról? Csak vicc,vicc,vicc:)  Mi a véleményed a Hűvösvölgyi suliról? 

Sportolsz valamit? /Ha igen, mit?/ 

Félsz a sötétben? 

Szereted Ariana Grande-t? 

Mi ösztönzött arra, hogy írni kezdj? 

/Wohaaa, utolsó kérdés!/ Mi a véleményed az önsanyargatásról? 

10 4 ember, akinek küldöm: 

Dóri Fűrész

Severe Pain

~Evelin

Dói Fűrész