[01. 10 évvel később]

Hiii, Girls!:) 
Mivel írtóra, hiper-szuper cukiság vagyok (és csak úgy árad belőlem az egoizmus)  Meghoztam a következő részt. 
A részek nem lesznek minden naposak egészen addig, amíg meg nem írom a történetet legalább 15 részig. 
(Btw, most fejeztem be a jelenlegi kedvenc részemet, ami csak 2 órámba telt hajvasalással együtt ) 
Jó olvasást, és várom a cukker véleményeket! Jók legyetek Marharépácskáim!:) 
xxx.En_Payne


Spencer Styles

2010. Február 4. 

Holmes Chapel

-Boldog szülinapoot! – rontott be a szobámba Harry, s ugrott rá a hátamra. – Spenc, kellj fel! Szülinapunk vaaaan! – kiabált a fülembe.

-Harold Edward Styles, ha most azonnal nem szállsz le a hátamról, azt megkeserülöd. – morogtam fáradtan.

-Jó reggelt, aprónép! – lépett be a szobába Gemma is. Ráugrott az ágyamra és kíméletlenül csikizni kezdett.

-Már csak te hiányoztál! – dünnyögtem lemondóan. Esélye sem volt, hogy visszaaludjak. – Na, húzás kifelé! Felöltözök és mehetünk – mondtam, miközben kifelé tereltem őket a szobámból. Gyorsan felöltöztem, majd lerobogtam a lépcsőn. – Sziasztok! – köszöntem anyának és Robin-nak

-Szervusz, Kincsem! – nyomott puszit az arcomra. – Milyen érzés 16 évesnek lenni? – kérdezte kedvesen, miközben elém tolta a reggeli kakaómat, és a szülinapi ajándékomat.

-Pontosan ugyanolyan, mint 15 évesnek. – mondtam. Megérkezett Harry is, oldalán Gemma-val.

 -Harry, szívem. Nyissátok ki az ajándékokat! – tolta oda öcsémnek az ajándékát, vagyis egy borítékot.  Ügyelve a csomagolásra, óvatosan bontottam ki az ajándékomat, ami egy gitár volt.

Tátott szájjal bámultam a hangszert, majd szüleimet, akik mosolyogva, talán kicsit félve várták a reakciónkat. Nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, mi van Harry borítékában.

-E-ezt, ho-hogy? – dadogtam meglepetten. Tudták, hogy 12 éves korom óta ez az álmom. Mióta náluk vagyunk, imádok zenét hallgatni, és rengetegszer mondtam el, hogy szeretnék gitározni tanulni.

-Tudjuk, hogy ez az álmotok és mindennél jobban szeretnénk, hogy boldogok legyetek.  – mondta mosolyogva anya, s szorosan magához ölelt. Harry meredten bámulta a papírt, szája szélében viszont ott virított az a boldog mosoly, amit az örökbe fogadásunk napján láttam először.

-Köszönöm! – állt fel a helyéről, átsétált anya mellé, s szorosan megölelte.

2010. Február 22. 

London

Rengeteg ember, hatalmas sor, megannyi dallam, énekhang. Így nézett ki az x-factor válogató helyszíne. Mivel korán érkeztünk – tegnap este – így az elején volt helyünk.

Harry magában dúdolva, dülöngélt előre-hátra. Idegesen szorongatta a papírt, ami a választott dalának szövege van.

Az ajtó kicsapódott, egy szőke hajú lány lépdelt ki rajta, s ült le az asztalhoz, ahova Harry azonnal odapattant.

-Harry Styles – dörmögte. A lány ráírta a matricára a számot, majd a kezébe nyomta, jelezve, hogy haladjon tovább. Lassan cammogtunk egészen a színpad hátsó részéig, onnan nem engedtek minket tovább, csak Harry-t. Mindenkit megszorongatott, majd kezébe vette a mikrofont, s felsétált az emelvényre.

-Tovább jutottam! – ugrott a nyakamba, miután leugrott a lépcsőről. – 4 igennel, Spenc! – ugrált boldogan.

-Jesszus! Nagyon örülök – öleltem meg szorosan. Nem akartam elengedni. Féltem, ha sztár lesz nem fogom sokat látni. Eddig egy napot sem töltöttünk külön.