[04. "I Wish"]

Hii, Girls!:) Mint mondtam megpróbálok részt hozni. És. Tádáááá! 
(A kép kicsit pixeles, sry) 

Jó olvasást, így a nyár utolsó péntekén! Legyetek rosszak Marharépácskáim! 

Ölellek, 

En_Payne xxx. 

Spencer Styles

2011. Február 4. 

London

-Helló, Spencer Styles – nyújtottam kezet a fekete hajú, negyvenes éveiben járó férfinak.

-Szia, Simon Cowell. – rázott egyet kezemen, majd biccentett a fejével, hogy üljek le. – Mutasd, mit hoztál!

-Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy miért kérte, az én dalaimat? – kérdeztem félve, a kezemben lévő mappát szorongatva.

-Először is, tegeződjünk – mosolyodott el kedvesen – Másodszor, ugye te írtad a What Makes You Beautiful-t?

-Rendben – mosolyodtam el halványan. – Igen, én írtam, de mégis miért kell a többi dal?

-A srácoknak album kell. Te pedig már írtál nekik egy slágert. – magyarázta, mire nekem leesett. Az én dalaimból fog állni az album.

-A-az én d-dalaimat fogják énekelni? – dadogtam.

-Természetesen, csak miután átnéztem Őket – utalt arra, hogy nyújtsam át a mappát.

-Az első szám a Gotta Be You,  a második a One Thing és a harmadik a More Than This  és a jelenlegi utoló az Up All Night. Ha kell írok többet is, csak ahhoz még kell egy kis idő. – magyaráztam, már egy kicsit feloldódva.

-Hol voltál, te eddig? – kérdezte elképedve, miután elolvasta az utolsó dal szövegét is.

-Azt hiszem, otthon – kuncogtam.

-Mit szólnál hozzá, ha teljes állást kapnál? – kérdezte mosolyogva.

-Tessék?

-Úgy értem, hogy te lennél a One Direction hivatalos dalszerzője.

-Ko-ko-komolyan? – dadogtam. Az egyik álmom válhat valóra ezzel. – És, mik a feltételei? Mármint, hogy… -kezdtem.

-Természetesen először aláírsz egy szerződést, holnap. Aztán valószínű, hogy Londonba kell költöznöd, vagy ha vállalod az ingázást, maradhatsz otthon is. És, ha a srácok turnézni mennek, te is mész velük, hogy folyamatosan tudják készíteni az albumokat. Valamint a fizetés… Na, az már egy másik téma. És, a nyilvánosság. Nagyon sok dolgot kell még megbeszélnünk. – sóhajtott.

-Veszem észre. – mosolyodtam el halványan. – És, a daloknak mikorra kell elkészülniük? Valamint, hány dal kell?

-Egy újabb remek kérdés – mosolyodott el ezúttal Ő. – Nem adok különösebb időhatárt, csak annyit kérek, hogy a jövőhónapra legyenek készen. A számok, olyan 15-16 körül legyenek,ha megtudod csinálni.

-Huh, rendben. – sóhajtottam. Rengeteg dolgom lesz.

- Lakást tudsz intézni, vagy keressünk neked?

-Ezt, már tényleg nem kérhetem.

-Spencer, már elmondtam, hogy egy dallal rengeteget segítettél a srácoknak. Azt kérsz, amit csak szeretnél. – mosolygott rám kedvesen.

-Rendben – sóhajtottam. – Megköszönném, ha tudnának nekem intézni egy lakást.

-Holnapra elintézzük. Ma van hol aludnod? – kérdezte.

-Persze, a hotelben, ahol eddig is. Lehetne még egy kérésem? – kérdeztem félve. Tényleg nem akartam teher lenni. – Illetve kettő.

-Lehet akár három is – mosolygott.

-Akkor,  lehetne, hogy a lakás a belvárosban legyen, lehetőleg nagyon magasan? – kérdeztem.

-Meglátom mit tehetünk, de ezzel rendesen megkönnyítetted a keresést. Második?

-A tanulást be tudom fejezni? Mármint eddig is magántanuló voltam, de a tanárom nem tudna velem jönni. Tudnátok segíteni?

-Ezt nevezem! Egyetlen fiatal alkalmazottam se szerette volna befejezni az iskolát, de örömmel hallom, hogy te tervezed. – mosolygott elismerően – Keresünk neked egy tanárt.

-Köszönöm – suttogtam hálásan. – Mehetek?

-Menj csak! Holnap, nyolckor találkozunk!  - engedett utamra.

                                                     

Amint elhagytam az épületet, taxiba ültem, s a szállodába szállítattam magam.  Útközben felhívtam anyát, valamint Gemma-t.  Mindketten örültek a hírnek, hogy van állásom, viszont azt szomorúan fogadták, hogy el fogok költözni. Miután befejeztem a beszélgetést anyáékkal, és megígértem, hogy holnapután, már otthon is leszek, az öcsémet hívtam.

-Na, hogy ment? – kérdezte. Hangjából tisztán ki lehetett venni az izgalmat.

-Harry – motyogtam tettetett szomorúsággal.

-Úristen, Spencer. Annyira sajnálom. Nem kellett volna, hogy rávegyelek. Az egész az én hibám. Ne haragudj! – hadarta folyamatosan, mire hangosan felnevettem. A taxis furcsállva nézett rám, amiből arra következtettem, hogy rettentő hülyének néz.

-Nyugi, öcsi! – szóltam rá, miközben még mindig hadart. – Megkaptam a melót. Megyek veled turnézni. És, költözöm. – mondtam kuncogva.

-Te – vett egy mély levegőt és idegesen fújta ki. Azt hiszem, hogy elég rendesen felidegesítettem. – tudod mennyire megijedtem?

-Sejtem – kuncogtam.  – Nem jössz át? – kérdeztem.

-Jöhetnek a fiúk is? – kérdezett vissza. Igazából, bírom a srácokat, egész jó fejek.

-Ha, hoztok kaját – egyeztem bele.

-Mi bajod van a szállodai kajával?

-Azon kívül, hogy már háromszor találtam benne hajszálat? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire hangosan felnevetett, amit a srácok is észrevehettek, ugyanis, négyen egyszerre ordítottak a telefonba, ezzel kiszakítva a dobhártyámat.

-Sziasztok srácok! – köszöntem nevetve, közben a fülemet fájlalva. – Mizu? – kérdeztem és leültem a kanapéra.

-Megyünk, Amerikába! – kiabálta Louis, és egyre közelebbről hallottam a hangját. – Spen, leszel szíves, kinyitni az ajtód? – kérdezte kuncogva.

Azonnal felpattantam és boldogan ugráltam el az ajtóig, ahol az 5 ütődött srác álldogált.

-Hogy érted azt, hogy Amerikába mentek? – kérdeztem, miközben a kanapén ültem.

-Meghívtak minket az iCarly-ba – ujjongott Harry. Elég érdekesen néztem rá, mert egyből magyarázni kezdett. – Az egy show, ott Amerikában.

-Ééértem – bólogattam. – És, mikor mentek?

-Holnap reggel indulunk.

-És, dárga öcsikém, mikor akartál szólni, hogy Amerikába mész? Talán, mikor a repülőn ülsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hát, ööö. – kezdte el zavartan vakargatni a tarkóját.

-Megint azt csinálod, mint a dallal – fújtattam idegesen.

- Te nem mondtad el neki, hogy kijött a dal? – förmedt rá Liam.

-N-nem – makogta. Megforgattam a szemeimet. Felpattantam a helyemről, s a szobámba mentem.  Felkaptam a gitáromat, elhaladva a fiúk mellett, a hotel udvarára siettem.

Kerestem egy távoli padot, ahova leülhettem. Lassan pengetni kezdtem a húrokat, míg meg nem született egy dallam.  Szerencsére nálam volt a vázlat füzetem és egy ceruza, így már szöveget is tudtam hozzá írni.

-(Na na na na na) [2x]

He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that?

(Na na na na na)

When you walk by
I try to say it
But then I freeze
And never do it
My tongue gets tied
The words get trapped

I hear the beat of my heart getting louder
Whenever I'm near you

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me

(Na na na na na) [2x]

He looks at you
The way that I would
Does all the things,
I know, that I could
If only time could just turn back

'Cause I got three little words
That I've always been dying to tell you

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me

With my hands on your waist
While we dance in the moonlight
I wish it was me that you’ll call later on
'Cause you wanna say good night

'Cause I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see

But I see you with him
Slow dancing
Tearing me apart
'Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish
Oh how I wish
Oh how I wish that was me

Oh how I wish that was me

A dal végeztével, hangos tapsszó hallatszott, egyre közelebbről.  Nem néztem oda, csak lehajtott fejjel, bámultam a gitáromat.

-Ez nagyon szép volt – szólalt meg rekedtes hangján. Félve, de leült mellém. – Figyelj, Spencer. Sajnálom, hogy nem szóltam se a dalról, se az utazásról, de olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy még én is alig  tudom követni a őket. – sóhajtott.

-Megértem – sóhajtottam fel fájdalmasan – De, a múltkor is elmondtam, ha ez lesz, nagyon hamar meg fogom utálni.

-Spen…- kezdte, de én még nem fejeztem be.

-Nem érdekel – tettem fel a mutatóujjam, jelezve, hogy nem érdekel a mondani valója. – Emlékszel, hogy régen még azt is bejelentetted, hogy wc-re mész? – kérdeztem.

-Annyira sajnálom. – motyogta. – Esküszöm, hogy mostantól azt is bejelentem, ha wc-re megyek. – mosolyodott el.  Hitetlenül felnevettem, majd nyomtam egy puszit az arcára. – Megbocsájtasz? – suttogta a hajamba.

-Nem, csak utálok haragba lenni veled. – mondtam – Elénekled? – kérdeztem a dalra utalva, terelve a témát.

-El. – bólintott – Mi a címe? 

-I Wish.