Visszatértem!

Nem, nem haltam meg. Sőt, még el sem tűntem. Élek és virulok.

Az egész arról szól, hogy 3 napos bicikli túrán voltam, telefon és net nélkül.

És akkor most jön az a rész, amit már nem olyan fontos elolvasni. 

Véleményem szerint, elég jók a meggyőző képességeim, de ebből a túrából nem menekültem. Hisztiztem, sírtam, még el is szöktem, de nem jött be. Kedd reggel nyolckor indultunk, összesen 8-an. Nos, nem akarok sokat rizsálni (szigorúan csak azért, mert telefonról vagyok). Az első napunkon 100 km-t mentünk, és a szállásra érve, menni alig bírtunk. A második nap miatt rettentő büszke vagyok magamra. 60 kilóméternyi tekerés ebből 12(!) kőkemény emelkedő. Szóval elképzelhető, hogy egy pár napig nem ülök biciklire. Most már itthon vagyok, és annyira fáj a hátam, hogy félő, olyan hátam lesz, mint Gyurtának. (Apropó Gyurta: Nézzétek az EB-t és szurkoljunk együtt a magyaroknak!) Viszont útközben rájöttem, hogy ez nagyon is kellett nekem.