[06. Éjjeli szörny]

Hii,Girls!:) Cirmoskáim, meghoztam az új részt, mivel a hétvégén tutira nem tudnék hozni, mert versenyem lesz. 
Elég fura rész lett, bevallom, de ezek csak a kezdetek, kell ilyen is. :) 
Az írással nagyon jól haladok, már csak alig 3 részt kell megírnom, és kezdehetem az új történetet. 
Várom a cukker véleményeket, jó olvasást! Legyetek jók, Marharépácskáim! :) 

Ölellek, 

En_Payne xxx. 

Spencer Styles 

2011. Március 1. 

London.

Fáradtan estem be lakásom ajtaján. Rengeteg elintézni valóm volt még a dalokkal. Megkellett mutatnom Simon-nak, felkellett vennem az alapokat, és a legnehezebb dolog még hátra van. Be kell tanítanom a srácoknak a szöveget. Még ki kell találnom, hogyan is csináljam, mert Simon elmondása szerint ezek a srácok kezelhetetlenek. Harry-t ismerem, azt tudom, hogy nála nincs kezelhetetlenebb, bár Louis elég erősen a nyomában jár.

A táskámat ledobtam az előszobában, miután kivettem belőle a telefonomat, majd cipőimet is lerúgtam magamról.  A szobámba mentem, hogy magamhoz vegyem a pizsamámat, s fürödni mehessek.

Miután végeztem a fürdéssel, pizsamában álltam a fürdőszobám hatalmas tükre előtt.

Vörös hajam, kissé vizesen omlott vállamra, ezért egy hatalmas, laza kontyba kötöttem. A bő, fekete Ramones póló tökéletesen nagy volt rám. A fekete cicanadrág, pedig kényelmesen simult lábamra.  Arcomat kémleltem, amin kisebb miteszereket véltem felfedezni, ezért gyorsan kerestem egy arcápolót.

Krémmaszkban ültem a kanapén és unottan válogattam a csatornák között, mikor a tévében szóló lövöldözést a csengő szakította félbe. Lassan álltam fel a helyemről, s sétáltam az ajtóhoz, ami mögött valaki teljesen ráfeküdt a csengőmre.

-Oké, értettem, hogy szeretnél valamit – nyitottam idegesen ajtót, a kint várakozó Liam-nek. Kezét elvette a csengőről, és hatalmas nevetésbe kezdett. Értetlenül pislogtam felé, még rá nem jöttem, hogy a maszk még továbbra is az arcomon van. Vele együtt nevettem, miközben beljebb tessékeltem.  – Miben segíthetek, most késő éjjel? – kérdeztem a kanapén ülve, miután lenyugodtunk.

-Öhm. – túrt hajába idegesen. – Megértem, ha nemet mondasz – kezdte, amitől meglepődtem. – Igazából két kérdésem lenne.

-Még ma ki is nyögöd? – sürgettem mosolyogva.

-Na, szóval. Nálam elromlott a zuhanyzó, és máshova nem nagyon merek bemenni, mert félek, hogy rajongó és letámad. De, mivel téged ismerlek, ezért lehetne, hogy itt zuhanyozzak?

-Ezt volt ilyen nehéz kinyögni? – kérdeztem nevetve. – Mi a másik?

-Hát, izé. Lesz egy fogadás, a kiadónál, az album megjelenése után, és párban kell megjelenni. És, mivel tudom, hogy Harry Ahslyn-t viszi, így te szabad vagy, ezért lenne kedved eljönni velem? – hadarta. Hatalmas figyelem kellett ahhoz, hogy megértsem mit magyaráz. Liam alapjából is elég hadarós, akkor meg főleg, ha ideges.

- Nyugodtan zuhanyozz le. – mondtam – És addig átgondolom, hogy megyek-e veled… - mosolyogtam sejtelmesen. – Csak várj! – kiáltottam utána, mikor már a fürdőm felé sietett. Kíváncsian fordult felém. – Hadd mossam le az arcomat – kuncogtam, majd a mosdóba siettem.

-Na, eltűnt az éjjeli szörny – nevetett fel, mikor meglátott, immáron smink nélkül, rendesen. – Sokkal jobb. De, most már mehetek? Edzeni voltam, és rosszul vagyok a szagomtól. – szagolta meg óvatosan hónalját. Duzzogva bokszoltam bele izmos vállába, és engedtem útjára. – Kérsz valamit inni? – kiabáltam a kanapéról, a még mindig tollászkodó Liam-nek. – Vagy enni? Uh, én éhes vagyok. – jutott hirtelen eszembe. A konyhába kocogtam, a hűtőben kezdtem keresgélni. Legnagyobb sajnálatomra, semmi nem volt benne. – Hééé, nálad van kaja? – kiabáltam neki megint.

-Aha – hangja egész halkan csengett, még mindig a fürdőben volt. – Átmész? Azt hiszem a kanapén hagytam a kulcsot.

- 1 perc és jövök!

-Te, akkora hülye vagy! – fulladoztam a nevetéstől. Már órák óta üldögélünk kettesben a kanapémon, Liam mirelit pizzáját nyammogva.

-Nicsak, ki beszél! – játszotta  a sértődöttet.  – Még nem válaszoltál a második kérdésemre. – váltott témát hirtelen.

-Nem is tudom – vakargattam az államat, azt imitálva, hogy gondolkozom. – Mi lesz a sajtóval? Mit fognak kihozni abból, hogy együtt megyünk? Nem lesz ebből baj? Tényleg muszáj kísérővel érkezni?

-Majd elmagyarázzuk az okos sajtósoknak, hogy csak barátok vagyunk, akik éppen szinglik és jó ötletnek tartották együtt elmenni a partira. – hadart ismét.

-Liam – másztam hozzá közelebb, vállára simítottam apró kezeim. – Megyek veled, ha holnap segítesz megtanítani a bandának a dalokat. – nyújtottam felé jobb tenyeremet.

-Rendben. – csapot bele, s rázta meg kezem. – Mennyi dalt kell megtanulnunk?

-Sokat – sóhajtottam fáradtan. – De nem nehezek. Egy normális embernek. De, azok nem ti vagytok – nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Haha, szörnyen vicces vagy, Spencer – duzzogott be, s elfordult, hogy ne kelljen rám néznie.

Reggel arra keltem, hogy melegem van. Nem tudtam, miért hiszen még takaró sem volt rajtam. Ráadásul a nyakam is piszkosul fájt. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és akkor vettem észre, hogy Liam-mel szemben fekszek, a kanapémon, a lábaink összegabalyodva pihentek. Lassan feljebb ültem, kihúztam a lábaim Liam lábai közül, s álmosan pislogva indultam a konyhába, hogy kávét készítsek.

Nos, a kávé készítéssel csak egy gond volt. Nem volt itthon semmilyen alapanyag.

Halkan mentem keresztül a nappalin, - nehogy felkeltsem Liam-et – hogy felöltözzek, s elmenjek a közeli kávézóba, kávéért.

Halk neszezést hallottam nappalim felől, amiből arra az elgondolásra jutottam, hogy Liam felkelt.

-Jó reggelt! – köszöntem, miközben a táskámba pakoltam.

-Neked is. – motyogta. – Hová mész? Miért te lépsz le a saját lakásodból? – vonta fel fél szemöldökét.  Felnevettem és megráztam a fejemet.

-Kávéért megyek. Milyet hozzak? – kérdeztem.

-Várj meg! 5 perc múlva visszajövök és mehetünk együtt – mondta és válaszomat meg sem várva, átment a lakásába.

Az elején nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Liam a szomszédom lesz, de nem zavart, sőt örültem is neki, hogy egy ismerős mellett lakhatok. A lakással pedig tökéletesen megvagyok elégedve, jobbat nem hiszem, hogy kaphattam volna.

Ahogy belépünk az ajtón, egyből az előszobába jutunk, ahol rengeteg cipő sorakozik, mert lustva vagyok berakni őket a szekrénybe, vagy elvinni a gardróbig. A nappaliban van a hatalmas kanapém, amin Liam-el éjszakáztam, azzal szemben van a hatalmas tévém és a könyves polcaim, a kanapé mellett még két fotel várja, hogy valaki elfoglalja őket. Innen egy folyosó nyílik, aminek falain több festmény is van, és 3 ajtó nyílik. A legelső ajtó a vendégszoba – saját fürdővel – utána a szobám, majd egy újabb fürdő.  A nappaliban lévő kanapé mögött lévő pult választja el a konyhát és a zeneszobát.

-Meg is jöttem! – hallottam meg Liam hangját. – Hova? Starbucks?

-Igen. – mosolyogtam rá és bezártam a lakásom ajtaját.