[10. "A mi titkunk."]

Spencer Styles 

2011. November 12. 

London. 

-Spencer, ébren vagy már? – dörömbölt az ajtómon, reggel 11-kor, Louise. Még félig csukott szemmel togyogtam lakásom bejáratáig. – Komolyan, most keltél fel? – robogott be karján Lux-al, akit egyből az én kezembe nyomott, s pakolni kezdett. – Ülj le! Beszélgessünk egy kicsit. – paskolta meg maga mellett a helyet, kanapémon.

-Mond! – ásítoztam. Hátradőltem a kényelmes ülőhelyen. Félig felém fordult, úgy vizslatott kissé aggodalmas tekintetével.

-Mégis, mi a fene van veled, mostanában?

-Hogy érted, Lou? – vontam fel szemöldökömet.

-Szinte mindig, mindenhonnan elkésel, rettenetesen szétszórt vagy. – méregetett aggódva. – És ez nem csak nekem tűnt fel. Simon és Harry is aggódik érted. Biztos nem vagy beteg? – kérdezte.

-Nem emlékszem, hogy beteg lennék, szimplán csak annyi, hogy későn fekszem le mostanában. Vagy inkább korán. – vontam vállat.

-És, ennek van valami köze a szomszédodnak? – húzogatta a szemöldökét mindentudóan.

-Mi lenne? – kérdeztem kapásból, ezzel elárulva magamat, vagyis, hogy hazudok. Igenis van hozzá köze.

-Hmmm. Ismerlek, Spencer. – fenyegetett mutatóujjával. – Mesélj csak!

-Nem kéne készülnünk, Louise? – kérdeztem, csakhogy tereljem a témát.

-Még ráérünk. Direkt ezért jöttem ilyen korán. – vont vállat vigyorogva. – Szóval, mi is van most veletek?

-Jó reggelt! – lépett ki a szobámból valaki. Pontosabban Liam.

-Te meg mit keresel itt? – kérdeztük Lou-val tökéletesen egyszerre. Figyelmem hamar csupasz felsőtestére vándorolt, s hirtelen beugrott, mit is keres itt.

A szerencsétlen megint elrontotta a zuhanyzóját, így megint nálam zuhanyzik. Már szinte megszoktam, hogy itt van. Talán még hiányozna is, ha nem jönne. Éppen a vacsorámat készítettem, ami egy saláta volt, mikor kilépett a fürdőből. Félmeztelenül. A lélegzetem is elállt, ahogy végignéztem rajta.  

-Elkészültél? – krákogtam, hogy eltereljem a figyelmemet, Liam-ről és zavartságomról. – Kérsz valamit enni? Én mindjárt megkajálok. A hűtőben van bor, vedd elő. Elmegyek lezuhanyzom. – siettem el mellette. Nem érdekelt, hogy már zuhanyoztam, annyira lefőttem, vagy nem is tudom, de nagyon melegem volt. A fürdőmben, Liam tusfürdőjének illata uralkodott, amitől enyhén elkábultam. Nagy levegőt vettem, s lerángattam magamról a bő pólót, majd a hideg víz alá álltam.

-Jól vagy? – nézett rám aggódva Liam, mikor leültem mellé a konyhába. – Most már kibonthatom a bort?

-Persze – bólogattam hevesen. Próbáltam nem arra figyelni, hogy a srác még mindig nem öltözött fel.

-Hogy érezted magad a LiveStream-on? – kérdeztem, miközben a Gemma-tól kapott bort iszogattuk. Már vagy egy órája üldögéltünk, a szobámban, és már 1-2 üveg bor is elfogyott.

-Nagyon jól. – mosolyodott el. – Nagyon tetszett, amit Harry-ről mondtál. Nagyon jó a kapcsolatotok.

-Igen. – egy halvány mosoly futott át az arcomon. – Nem olyan volt a gyerekkorunk, mint a többieknek, vagy neked.

-Hééé – fogta meg a kezemet, s játszadozni kezdett ujjaimmal, csak hogy nyugtasson. – Nagyon tisztellek, amiért eddig eljutottál, és hogy ilyen erős vagy. Erősebb bárkinél. Számomra szinte hihetetlen, és felfoghatatlan, hogy ilyen gyermekkor után valaki ennyire erős legyen. Sokat gondolkoztam azon, hogy te, vagy éppen Harry, miért vagytok ennyire erősek, boldogok. Aztán ma rájöttem. Ott voltatok egymásnak. Fogtátok egymás kezét. Mikor az x-factorban voltunk, nem telt el úgy nap, hogy Harry ne áradozott volna rólad, vagy épp Gemma-ról. Amikor felhívtad, vagy ő téged, a szemei még a szokásosnál is jobban csillogtak. Nagyon szeret téged. – suttogta egészen közelről. Szavai hallatán, elérzékenyültem. A könnyek megállíthatatlanul folytak le arcomon, egyenesen a combomra. A fiú puha ujjaival letörölte könnyeimet, és lágyan simogatni kezdte az arcomat – Mondták már neked, hogy gyönyörű vagy? – suttogta, immáron már a számba.

-Liam mit csinálsz? – kérdeztem, annyira halkan, hogy szerintem meg sem hallotta. Ajkait az enyémekre tapasztotta, lágyan, gyengéden csókolt. Óvatosan magára húzott, így rajta feküdtem. Pólómmal kezdett el játszani, majd megunta és lehúzta rólam.

-Na, jó. – sóhajtott fel barátnőm, mikor felfogta, hogy mi is történhetett. – Mégis, mi a szent szart műveltetek ti ketten?

-Asszem’ én most lelépek – túrt zavartan hajába Liam.

-Nem mész te sehova! – szólt rá utasítóan Louise, és maga mellé mutatott, hogy üljön le. – És, most meséltek!

-Nem történt semmi – mondtam egyszerűen. Liam rám kapta a tekintetét, én pedig megráztam a fejemet. Senkinek nem szabad ezt megtudnia, ez a mi kis titkunk. – Csak…

-Csak… Lefeküdtetek?

-Nem – vágtuk rá egyszerre, ezzel tökéletesen elárulva magunkat.

-Spencer Claire Styles, Liam James Payne – Louise hangja rémisztően csengett. – Mégis, mi a fészkes fene van köztetek?

-Most már komolyan mennem kell – pattant fel Liam a helyéről, és köszönés nélkül lelépett. Na, kösz.

-És, milyen volt? – hajolt bizalmasan közelebb a lány.

-Louise, nem történt semmi! – morogtam.

-Akkor, mit keresett itt Liam, korán reggel, egy szál bokszerben?

-Csak nem jó a zuhanyzója, és itt fürdik, mert máshoz nem mer menni. Aztán borozgattunk és a végén elaludtunk – mondtam el a majdnem igazságot.

-Biztos ez? – vonta fel a szemöldökét.

-Tuti biztos – bólintottam mosolyogva.

Nagy örömömre hamar abbahagyta a faggatást és elküldött zuhanyozni. Annak ellenére, hogy nagyon sokat ittunk kicsit sem fájt a fejem, és semmit nem bántam meg a tegnap estéből. Egyedül azt sajnálom, hogy reggel olyan hamar ott kellett hagynom Liam-et.

-Ugye nem bántad meg? – kérdezte, miközben mellkasára húzott.

-Soha – nyomtam puszit, puha arcára. – Ez titok, oké? Még a srácok sem tudhatják meg, főleg nem Harry.

-Ez a mi titkunk – nyomott egy puszit a hajamba, s szép lassan elbóbiskolt.

Hangos a csengő. Szólni kell a gondnoknak, vegye halkabbra. – ezek voltak a reggelem legelső gondolatai. Szemeim hirtelen gyorsasággal pattantak ki, a zajra és Louise ideges hangjára. Ahogy megláttam Liam-et elmosolyodtam és egy apró puszit nyomtam a szájába, vigyázva nehogy felkeljen.

-Spencer, ha ilyen gyorsan zuhanyzol nem lesz kész, se a hajad, se a körmöd. Szóval életem, kapkodd magad! – dörömbölt idegesen az ajtón.

-Jövök már – kiabáltam és elzártam a hideg vizet.  – Na, hol a ruhám? – kérdeztem, mikor kisétáltam a nappalimba, ahol Louise éppen Lux-ot csikizte.

-A szobádba raktam. Vigyázz rá, nincs másik! – kiabált utánam.

-Szörnyen vicces vagy, ugye tudod?

1 óra elteltével a szobámban lévő tükör előtt ülök és nézem, ahogy barátnőm, a hajamat

göndöríti. Időközben Ashlyn is megérkezett, így most ő vigyáz Lux-ra.

-Na, és van valami pasi a láthatáron? – kérdezte vigyorogva, miközben egy újabb tincset vett karmai közé.

-Nincs. Nem volt időm pasizni. Még egy ideig nem is lesz. Most, hogy lemegy a felhajtás a dalok körül, kezdhetek tanulni az előrehozott érettségimre, hogy utána az új albumra koncentráljak. – magyaráztam.

-De, ha turnézunk, akkor, hogy érettségizel?

-Hazajövök a turnéról, és elutazom valami elhagyatott kis helyre, ahol egyedül lehetek és a srácoknak sincsenek ott rajongóik.

-Louise, asszem’ Lux bekakilt. – rontott be a szobába Ash. Ijedt fejét látva azonnal kitört belőlem a nevetés, amit Lou sem bírt kihagyni.

-Megyek. – mondta. – A hajad kész. Már csak a fejeddel kell csinálnom valamit – magyarázta, miközben elhagyta a szobát. 


Hii,Girls!:) Cirmoskáim,meghoztam az újat, igaz késtem, de semmi gáz. Remélem tetszik, szerintem elég jó lett:) 
És akkor most egy egoista megnyílvánulás. Ma van a szülinapom-pom-pom-pom. 
Oké, ennyi voltam. Egyébként szeretem ezt a részt is, mert van benne sok Liam-Spencer jeleneeeet:) 
Jó olvasást, várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, Babes. 

xxx.En_Payne