[07. Nehéz dolog]

Hii,Girls!:) Cirmoskáim, meghoztam az új részt. Bár, most igen sok hangulatingadozásom van, valamint tegnap enyhe sokk ért, de itt vagyok. 

Nos, igen. A rész... Elmondásom szerint egy "gatyi" rész lett, ami annyit tesz, hogy ratyi és gagyi. :) Kell ilyen, a következő már ígérem, hogy jobb lesz...Azt hiszem. 

Jó olvasást, várom a cukker véleményeket!:) Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, babes! 

xxx.En_Payne.

Spencer Styles 

2011. Március 02. 

London

Liam addig erősködött míg be nem adtam a derekamat, s meg nem engedtem neki, hogy meghívjon a kávémra és a reggeli sütimre. Kicsit megsértődtem, de miután kedvesen kiröhögött, abbahagytam a duzzogást. Közöltem vele, hogy ma fogják megtanulni a dalokat, így ne szervezzen másik programot.

-Megjöttem! – kiáltottam el magamat, amint beléptem Harry és Louis közös lakásának ajtaján. – Hali! – intettem az 5 srácnak, majd lehámoztam magamról a gitáromat. – Simon azt mondta nehéz dolgom lesz, de remélem, hogy rácáfoltok és hamar végzünk. Nagyon sok dolgunk van. És a héten elkezditek felvenni a dalokat a stúdióban. Persze ott leszek, hogy segítsek, de nagyon remélem, hogy már ma remekeltek. – mosolyogtam rájuk bíztatóan.

-Hány dalt kell megtanulnunk?

-Öhm… - gondolkoztam el. -  tizenötöt.

-Te most szórakozol velünk? – háborodott fel Harry.

-Hidd el öcskös, én se szívesen csinálom. – tártam szét karjaimat. – Kezdjük az elsővel! Az alapot elhoztam DVD-n, valamint gitáron is segíteni fogok. Rendben?

-Igen. – válaszolták egyszerre.

Igazából fogalmam sem volt, hogyan is kell dalokat megtanítani és nem hiszem, hogy már mst nagy mestere lettem a tanításnak, de határozottan jó vagyok.  A srácok is nagyon ügyesek, valamint remek hangjuk van. Eszméletlen hülyék, de miközben tanultak nagyon fegyelmezettek voltak, amit köszönök nekik.

-Nagyon szuperek vagytok srácok! – tapsoltam boldogan, mikor az utolsódal szövegével is végeztünk. – Itt hagyom nektek a szövegeket, még olvasgassátok kicsit! Holnap találkozunk a stúdióban! – hadartam, miközben a dzsekimet vettem fel. – Sziasztok! – öleltem meg mindenkit egyesével, ami teljességgel felesleges volt, mert  Louis és Harry kivételével, mindenki jött velem.

-Spencer – szólt utánam Harry, mikor kiléptünk az ajtón.

-Mondd! – fordultam öcsém felé.

-Gondolom már tudod, hogy lesz egy bál, vagy mi a fene, az album megjelenése után – vakargatta zavartan a tarkóját. Elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá.

-Már van partnerem, öcskös – pusziltam arcon, otthagytam. Kiléptem a késő esti hideg levegőre, ami Londonban már megszokott volt.  Keresni kezdtem a többieket, de csak Liam-et találtam – Zayn, Niall?

-Hazamentek – vont vállat lazán. – Mivel jöttél? – kérdezte.

-Taxival. – válaszoltam, miközben a telefonom után kutattam.  – Megyünk együtt? – kérdeztem, mivel úgyis egy helyre tartunk.

-Persze. – bólintott. – Én fizetek. – kuncogott.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De. Vita lezárva. – nevetett fel, és elvette a pénztárcámat, nehogy a végén tényleg én fizessek.

-Utállak – duzzogtam, keresztbe tett karral. – Jó, már a zuhanyzód? – kérdeztem, mikor már a liftben álltunk.

-Nem hiszem. – vont vállat. – Mehetek megint? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ha, a következő kávét én fizetem. – alkudoztam.

-Miből gondolod, hogy elmegyek veled mégegyszer kávézni?

-Haha. – nevettem erőltetetten.

-Rendeljünk pizzát? – kérdeztem, mikor mindketten a kanapémon ültünk és valami béna filmet néztünk. Megjegyzem; Liam választotta.

-Unom. Legyen kínai – csillantak fel a szemei.

-Hánynom kell a kínaitól. – lomboztam le. – Uhm. Hány óra? – kérdeztem.

-10 körül. Miért? – kérdezte, s kikapcsolta a filmet. Akkor nem csak én untam.

-Megyünk mekibe? – csillantak fel ezúttal az én szemeim. Nevetve feltápászkodott a kanapéról, majd kezét felém nyújtotta, hogy segítsen nekem.

-Öltözz fel! Mindjárt jövök – mondta és elviharzott.

-Várjátok már, hogy megjelenjen az album? – kérdeztem, miközben egy sült krumplin csámcsogtam.    

-Igen – bólogatott vadul. – Nagyon jó számokat írtál. – mondta elismerően.

-Melyik a kedvenced? – kérdeztem.

-Azt hiszem a Gotta Be You. – mosolyodott el – Neked? Melyiket volt legkönnyebb megírni?

-Mmmm. – gondolkoztam el. Melyiket írtam meg legkönnyebben? – Azt hiszem nekem is a Gotta Be You a személyes kedvencem.

-Amúgy, Harry sosem említette, hogyan sikerült rávennie téged erre az egészre. – mondta elgondolkozva.

-Egy nagyon gonosz csellel. Annyi a lényeg, hogy volt egy megállapodásunk, vagy nem is tudom minek nevezzem, de tartoztam neki. És a mocsok erre használta fel. A What Makes You Beautiful-t majdnem egy teljes napig írtam. – meséltem.

-Komolyan? – képedt el. – De megérte.

-Tudom – mosolyodtam el halványan. – Mehetünk? – kérdeztem.

-Menjünk. – mosolygott Ő is. 

-Jó éjszakát! – köszönt el az ajtó előtt.

-Jó éjt! Olvasd el a szöveget! – parancsoltam rá,mire felnevetett.

2011. Március 03. 
London.

Reggel késve keltem, ezért mindent kapkodva csináltam, de még így is negyedórás késéssel értem oda a stúdióba.

-Micsoda megtiszteltetés! – hallottam meg Simon gúnyos hangját. – Spencer kisasszony is megérkezett!

-Bocsánat, csak elaludtam – motyogtam.

-Ne forduljon elő többet! – nézett rám szigorúan, tartva a szerepét.

Simon igazából egy nagyon kedves ember, de erre csak akkor jön rá valaki, ha rendesen megismeri. Sokan rettegnek tőle, a műsor elején még a srácok is. Azóta megismerték, és tudják, hogy nincs benne semmi ijesztő, csak szigorú. – Ha felvettük a mai adagot beszélnem kell veletek – mutatott rám és Liam-re. Nagyot nyelve bólintottam, majd a srácokat kezdtem figyelni, hogyan is megy nekik a felvétel. Néhol megakadtak, kisebb problémák, ilyenkor besegítettem nekik, de így is hamar végeztek.  Simon az irodája felé mutatott, én pedig lehajtott fejjel kullogtam oda. Beléptem az ajtón, s leültem Simon-nal szemben. Egy perccel később Liam is megérkezett, így kezdetét vehette az agymosás.

-Mi ez? – dobta felénk az újságot, aminek egyik cikkjében a tegnap esti vacsoránk képei virítottak, s azt taglalták, hogy mi is van köztünk.

-Elmentünk vacsorázni – vont vállat Liam. – Nincs köztünk semmi. Csak felfújják a dolgot.

-Ez igaz. – bólogattam helyeslőn. Simon vonásai meglágyultak és egy legyintéssel jelezte, hogy elmehetünk.