[09. "Up All Night"]

Spencer Styles

2011. November 11. 

London. 

Reggel ismételten késve keltem, ami újabb szokásommá vált.  Ahslyn idegesen toporogva várta, hogy felöltözzek. Ma jelenik meg az album, és el kell mennem a kiadóhoz, hogy szereplejek a srácok, kisebb műsorában, amiben visszaszámolnak a megjelenésig.

-Mi van veled, Speny? – aggodalmaskodott, miközben a táskám után kutattam.

-Hogy érted? – kérdeztem vissza furán.

- Olyan szétszórt vagy. Mindenhonnan elkésel – gondolkozott el.

-Sok volt ez a pár hónap. Elfáradtam. És most el kell kezdenem keményen tanulni, az érettségimre. A turnéról is hazajövök, pár héttel korábban, hogy egyedül legyek és tanuljak. Talán elutazom valahova. – vontam vállat.

-Sajnálom – tette kezét a vállamra. – Holnap készülünk együtt a bálra?

-Persze – mosolyodtam el halványan – Hozzám úgyis jön Lou, hogy segítsen, cserébe holnapután én vigyázok Lux-ra.

Az út további részében nem beszélgettünk, talán azért, mert hamar megérkeztünk.

-Spencer, már megint elkéstél – mondta szemrehányóan Simon.

-Bocsánat – húztam be a nyakam.

-Ne sajnálkozz, inkább menj, a srácokhoz, 5 perc és kezdünk – intett az ajtó felé, ami mögül a fiúk ordibálásait lehetett hallani.

-Sziasztok! – köszöntöttem Őket egy-egy öleléssel. – Hogy vagytok? 

-Izgulunk – mondta teljesen felpörögve Niall, miközben egy energia italt szorongatott.

-Figyelj – néztem rá, vagyis egyenesen kék szemeibe – Add azt ide!  - próbáltam kicsavarni a kezéből az italt, de nagyon erősen szorította, félő volt, hogy összeroppantja – Niall, add ide!

-Nem – durcázott, akár egy 3 éves.

-De, én kérem szépen – néztem rá kedves mosollyal az arcomon. – Ha ideadod, akkor holnap kapsz tőlem egy naaagy – húztam el az „a” betűt – zacskó gumicukrot – próbáltam alkudozni vele. Egy pillanatra megállt az észnélküli rohanásban, és elgondolkozott.

-Áll az alku – nyújtotta át az energia bombát. Tovább rohangált, mindaddig, amíg Simon be nem lépett a helyiségbe.

-Srácok – kért magának figyelmet – és Spencer – tette hozzá mosolyogva, mikor látta, hogy csúnyán nézek rá – ha kész vagytok, akkor üljetek le, és adjátok önmagatokat, amíg nem jelzünk, hogy kezdhettek visszaszámolni. Próbáljatok meg normálisan viselkedni, illetve válaszolni. – mondta, majd ott hagyott minket. Felvettük a fülest, amin keresztül kaptuk az utasításokat, valamint a twitter kérdéseket.

-Helló, lányok! – szólalt meg Liam. Rákaptam a tekintetemet és óvatosan rá mosolyogtam. – Nem tudjuk mennyien néztek most minket, de reméljük, sokan vagytok és, hogy végig velünk maradtok. – végig nézett rajtunk, tekintete megállapodott rajtam, elmosolyodott, majd ismét beszélni kezdett. – Srácok, köszönnétek  ti is?

-Sziasztok! – integetett Louis egy plüss répát szorongatva. Nem hiszem el, hogy még mindig ezt csinálja.

-Hellóó – pattogott Niall, akinek a kezében megpillantottam egy újabb energia bombát.

-Niall James Horan – néztem rá szigorúan, mire behúzta a nyakát, és Harry kezébe nyomta a dobozt – Ezzel nincs elintézve! És nem kapsz gumicukrot.

-A fenébe – motyogta.

-És, igen – szólalt meg az öcsém. – köszöntsétek nagy szeretettel, drága dalszövegírónkat, aki megírta az egész albumunkat, és nővéremet, Spencert! – mutatott rám. Bénán intettem egyet, majd újra a srácokra terelődött a figyelem. Negyedóra elteltével érkezett meg az első hozzám intézett kérdés.

@Averylove1d: Spencer, mi ösztönzött arra, hogy megírd a srácok első számát?

Sokáig gondolkoztam a megfelelő válaszomon, végül az öcsémre néztem, és egyből megfogalmazódott bennem a válasz.

-Kedves, Avery – kezdtem – Nem úgy nőttünk fel, ahogy a legtöbb gyerek, sokkal másabb gyerekkorunk volt, mint másoknak, vagy, mint amilyet te el tudsz képzelni. De, mióta az eszemet tudom, azt akarom, hogy az öcsém boldog legyen. Mert nekem Ő számít a legtöbbet, mindennél jobban szeretem. Így mikor hazajött az X-Factor után, szomorúan, nem tudtam mit csináljak vele, hogyan tudnám Őt felvidítani. Végül kinyögte, hogy mit szeretne. Kell nekik egy dal. De ők képtelenek megírni, így maradtam én. Előtte is írtam pár dalt, de azokat nem éreztem jónak, a nagy One Direction-hoz. – mosolyodtam el halványan – Szóval a válaszom, egyszerű. A dal ösztönzője, Harry. – az öcsém felállt az eddigi helyéről, majd átsétált mellém, s szorosan megölelt.

-Szeretlek, Spenc. – suttogta, s elengedett. Újra a kamera felé fordult és hangosan is kimondta – Figyelem, emberek! Szeretem a nővéremet! – szavai hallatán a srácok tapsolni kezdtek és minden srác elmondta, hogy mennyire szereti a testvérét. Mi is megemlítettük Gemma-t.

A következő kérdések nagy része szintén hozzám szólt, és megpróbáltam komolyan válaszolni mindegyikre.

„@AriaHoran: Spencer, milyen érzés volt megírni életed első teljes albumát, egy ilyen bandának?”

 -Ez egy nagyon jó kérdés, Aria – mosolyodtam el – Rettenetesen fárasztó dolog volt megírni ennyi számot, majd azt betanítani ezeknek a srácoknak. Viszont nagyon élveztem, hogy ezt csinálhatom. Szerettem egyedül lenni egy kis eldugott helyen a gitárommal, egy füzettel és egy tollal, és csak írni, zenélni, néha énekelni, mert Harry-vel ellentétben nincs jó hangom. – nevettem el a végét.

„@GingerStylesOffic: Milyen a srácokkal dolgozni?”

-Uhm. Most azon gondolkozom, hogy hazudjak-e vagy sem – kuncogtam, mire a srácok ijedten kapták rám a tekintetüket. – Nyugi, csak vicc volt – tettem fel a kezeimet védekezve, ők pedig fellélegeztek. – Ugye az öcsémet, már régóta ismerem, így azt tudtam, hogy vele nem lesz könnyű dolgom. Tényleg nem volt az, mert eszméletlenül elevenek, akkor gondoljatok bele, mi lesz velük, ha energiaitalt isznak. Viszont remek srácokat ismertem meg, nagyon jó barátok, bármikor lehet rájuk számítani.

„@Claire_P_Official: Melyik a kedvenc számod az albumról?”

-Erről nem rég beszélgettem valamelyik sráccal, csak annyira összefolytak a dolgok, hogy nem tudom kivel – kuncogtam.

-Velem – tette fel a kezét Liam, és nekem beugrott, hogy néhány napja volt, hogy kettesben beszélgettünk, Harry és Ashlyn, pedig az én lakásomban enyelegtek.

-Nos, akkor Liam-mel beszélgettem róla. Ha jól emlékszem mindkettőnknek ugyanaz volt a kedvence. A Gotta Be You. Nagyon szerettem írni azt számot. Kár, hogy hamar végeztem vele. – nevettem.  – Remélem, hogy a következő albumot is én írhatnám meg. Hallod, Simon? – tettem célzást arra, hogy ne rúgjon ki. A fiúk hangosan felnevettek.

„@SimonCowell: Persze, hogy hallak Spencer. Megfontolom…”

-Upsz. – húztam be a nyakam. –Köszi.

-Lányok. – szólalt meg Louis cérnavékony hangon.

-Honnan szereztetek héliumos lufit? – kérdeztem csípőre tett kézzel. – Nekem is hoztatok?

-Bocsi, Spenc. – mondta Niall egér hangon. – Kérsz az enyémből? – nyújtotta felém a Spongyabobos lufiját.

-Inkább kihagyom. – legyintettem. – Amúgy, Louis, mit kezdtél el cincogni?

-Nos, azt akartam mondani 5 perccel ezelőtt, hogy 10 perc és letölthetitek az albumot. De,  mivel ez 5 perce volt, így már csak 5 perc van.

-Mi lenne, ha énekelnétek valamit? – kérdeztem, mivel még volt  pár perc.

-Mit énekeljünk?

-Mivel még csak egy saját számotok van, ezért a What Makes You Beautiful-t. 


Hii, Girls!:) Cirmoskáim, meghoztam az újat, és azért írok ide alulra, mert a Blogger, életem egyetlen kis csücske úgy döntött, hogy nem csinálja azt, amit én akarok. 
Szóóóval. Ez az egyik legkedvencebb - még, ha nincs is ilyen szó - részem, mert van benne egy picike testvéri rész:) Nincs benne Liam-Spencer - ki kéne találni nekik egy nevet..- "jelenet", de a következőben, már lesz dögivel:) 
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, Babes.

xxx.En_Payne.