Ahslyn Tracell
2012. Augusztus 27.
London.
Nem tudok aludni. Nem csak most, már legalább egy hete.
Akárhányszor rágondolok sírhatnékom támad, bárcsak ne tenném ezt vele. De,
muszáj. Csak forgolódtam az ágyban, miközben életem szerelme a testvérénél
volt, hogy segítsen neki az új albumnál. Viszont én nem bírtam tovább. Muszáj
tudnia. A sötétben indultam a telefonom megkeresésre, magamat ismerve tudtam,
hogy valamelyik táskámban hagytam. Miután legalább háromszor rúgtam bele, a már
félig megpakolt bőröndömbe, megtaláltam a készüléket, és tárcsázni kezdtem
barátomat.
-Ash! – még a hangjától is elfog a sírhatnék, de uralkodok
magamon és nem hullajtok most könnyeket.
-Harry – hangom valamivel jobban csengett, mint vártam. –
Ide kell jönnöd. – motyogtam.
-Minden oké? – hangja aggodalmassá változott, amit nem akartam, viszont rátapintott a
lényegre.
-Nem igazán.
-10 perc és ott vagyok, szívem. – mondta és letette.
Imádtam, ha becézgetett, imádtam, mikor reggel felkel és még
kócos a haja, imádtam, azt a rekedtes hangját, imádtam az egész srácot. És most
elveszítem, talál magának jobbat, én meg egyedül halok meg kutyákkal körül
véve. Visszabotorkáltam az ágyamhoz és leültem rá. Arcomat a tenyerembe
temettem és próbáltam nem elsírni magamat. Nem igazán sikerült. Pont zsebkendő
után kutattam, mikor barátom bezuhant szobám ajtaján. – Életem, mi történt? –
guggolt le elém és aggódva méregette az arcomat. Hatalmas tenyerével letörölte
könnyeim, majd az ölébe húzott. – Mondj valamit, kérlek! – suttogta. Megráztam
a fejemet, és ránéztem. Apró mosollyal szája szélében lehelt csókot ajkaimra.
Szokás szerint bele szédültem, ez a fiú elveszi az eszemet. – Babe, szólalj
meg!
-Mondanom kell valamit. – hajtottam le a fejemet. Fel voltam
készülve mindenre. Őrülten kiabálva kidob, itt hagy én meg sírok, mint valami
kisbaba, aztán átjön Spencer, és próbál lelket önteni belém, de nem sikerül
neki. – De nem fogsz neki örülni. – most veszem csak észre, hogy nem is rám
figyel, hanem a szobámat kémleli. Basszus.
Letett az öléből, és elkezdett járkálni a helyiségben. Alaposan megfigyelte a
már összepakolt dobozt, az üres íróasztalomat, majd végül az éjjeli
szekrényemet, amik roskadoztak, a képektől. Egyesével vette fel a képeket és
nézte meg mindet. Az utolsónál
elmosolyodott. Ketten voltunk rajta, talán az ő szobájában, éppen megcsókol, és
mindketten mosolygunk. Nem tudom tovább húzni az időt, bizonyára már ő is
nagyon fáradt, szeretne aludni. – Elköltözöm. –nyögtem ki nagy nehezen. Nem
lepődött meg, sőt semmi nem látszik rajta, ami megijeszt. – Amerikába. – úgy
látszik csak egy szavas mondatok kinyögésére vagyok képes. Viszont barátom
arcán továbbra sem látok semmit. – 4 évre.
-Mikor akartad elmondani? – kérdezte. Nem volt mérges,
semmi, csak feltett egy kérdést.
-Nem tudom. – motyogtam lehajtott fejjel. – Honnan tudod? – kérdeztem ezúttal én. Süt
róla, hogy tudja, hiszen már semmin nem lepődött meg.
-Van egy nővérem, aki nem bírja befogni. – kuncogott.
Annyira abszurd ez a helyzet. Ordibálnia kéne, törnie-zúznia, ehelyett
kuncorászik. Imádom.
-Nagyon utálsz? – kérdeztem, miközben odasétáltam hozzá, s
félve megálltam előtte. Felnevetett, majd magához húzott egy rettentő szoros
ölelésre.
-Téged nem tudlak utálni. – mosolygott le rám, majd megcsókolt.
-De, akkor most, hogy lesz? Mármint én, ott leszek, te meg
itt. És. – kezdtem el hadarni, és Harry nagyon jól tudja, hogy ilyenkor nehezen
bírom abbahagyni.
-Figyelj. Én szeretlek, és ezt te is nagyon jól tudod. 4 év
hosszú idő, azt be kell látni, viszont tudom, hogy mindig is erre vágytál, így
nem is próbállak megakadályozni. Amúgy neked is lesznek szüneteid, gondolom, én
pedig megyek turnézni, és majd meglátogatlak, addig meg mindennap beszélünk
valahogy, jó, babe? – emelte fel a fejemet az államnál. Aprót bólintottam. –
Mikor indulsz?
-Holnap után. – nyögtem ki nehezen. Karjai megfeszültek
körülöttem, nem hiszem, hogy el akart valaha is engedni. – Itt maradsz? –
néztem fel rá könnyes szemekkel, és ahogy elnéztem neki is előbújt egy-kettő.
-Ameddig csak tudok, szerelmem. – suttogta, majd felkapott
az ölébe és egyenesen az ágyhoz cipelt. Megvált felesleges ruháitól, befeküdt
mellém és szorosan magához vont. – Jó éjt, babe! – nyomott egy csókot a
nyakamba.
Reggel legnagyobb szomorúságomra, egyedül ébredtem. Nem
akartam, mégis pánikolni kezdtem, hogy itt hagyott, csak meg akart nyugtatni.
Végleg elment, soha többet nem fogunk találkozni, és én egyedül halok meg. Fejemet
jobbra-balra kapkodtam ijedtemben, remélve, hogy találok valamit, amit
véletlenül itt hagyott, és nem is fontos neki annyira, hogy visszakérje, én
pedig elvihessem az egyetemre.
Lassan, könnyeimmel küszködve sétáltam fürdőszobámba, hogy
elkészüljek. Egy ideig nem tűnt fel a változás, de miután tizedjére néztem
vissza, a szívem gyorsabban kezdett verni, arcomon hatalmas, boldog mosoly
terült el, tükrömre írt sorait olvasva.
„Sajnálom,
tudom, azt ígértem itt maradok veled. Most viszont muszáj volt elmennem, hogy
segítsek a testvéremnek! Megírta az albumunk első számát, amiből kislemez is
lesz. Szóval, egésznap a stúdióban leszek, illetve leszünk. Ha felébredtél,
gyere be, már ebéddel várlak!
Siess,
nagyon hiányzol!
Szeretlek,
Babe!
xxx.Harry.”
A vörös rúzsomat el kellett tüntetnem, mert ha nem teszem,
anya fogja, így gyorsan lefényképeztem, majd fájó szívvel lemostam, a remek
művet.
Cirmpskáim, meghoztam az újat, ami Ahslyn szemszögéből íródott, és ez volt az egyetlen.
Remélem tetszett, várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:)
Cirmpskáim, meghoztam az újat, ami Ahslyn szemszögéből íródott, és ez volt az egyetlen.
Remélem tetszett, várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:)
Guten Tag, Babes..
xxx.En_Payne
Nem tudom ki pipálta be azt az egy "Rossz"-at, de készüljön a hajnali érkezésemre:DD Nagyon jó lett bébi, kövit akarok!:)) Te minden párt szétszaggadsz :(( Először Styne, most meg Hashlyn, kezdek félni tőled:DD de tudom ám, hogy rendbehozod xxx. G
VálaszTörlésÉletem, ha azt gondolja rossz volt, akkor mondja meg nekem, vállalja fel, addig meg pont lekaksizom a véleményét.
VálaszTörlésNyugi, nyugi :) a következőben, sem lesz sokkal jobb :')
Xxx.E