[17. "Tudod, hogy rettenetesen hiányozni fogsz?"]

Spencer Styles 
2013. Október 19. 
Phoenix. 

Egy év telt el azóta, hogy Liam elrabolt a pláza közepén, s szerelmet vallott nekem a parton. Ashlyn-t azóta sem láttam, szinte már nem is nagyon tartjuk a kapcsolatot, ugyanis mindannyian elfoglaltak vagyunk. Egyedül Harry az, aki néha-néha megszökik, hogy beszéljen vele telefonon.

Liam semmi jelét nem mutatta annak, hogy jelentene is számára ez a nap. Viszont nem panaszkodhatok, ugyanis nap, mint nap kimutatja, mennyire szeret.

El sem hiszem, hogy már egy éve a barátnője vagyok, annyira lehetetlen. Milliók ezrei rajonganak érte, simán kihasználhatná, hogy ilyen sokan hevernek a lábai előtt, de nem teszi. 1 éve csak velem hajlandó együtt aludni.

-Hol jársz, életem? – hajolt közelebb hozzám, kizökkentve a körülötte forgó gondolataimból.  Halványan elmosolyodtam, s nyomtam egy kisebb puszit az arcára. Vállára hajtottam fejemet, ujjaimat összekulcsoltam övéivel.

-Este elutazom. – mondtam felpillantva rá. Felsóhajtott, s még szorosabban fogta kezemet. – 2 hétre.

-Tudod, hogy rettentően hiányozni fogsz? – Fordult felém teljes testtel, már amennyire egy repülőn lehet. Arcán szomorkás mosoly ült, amitől majd’ megszakadt a szívem. Tenyeremet enyhén borostás arcára simítottam.

-Te is. – mosolyogtam rá, majd arcon csókoltam. – Már csak otthon találkozunk. – sóhajtottam és visszadőltem a kényelmes bőrülésbe. Lassan elnyomott az álom, amit nem is csodálok, hiszen reggel 3 óta úton voltunk Phoenix-be, ahol számomra véget ér a turné. Csak arra ébredtem fel, hogy Liam lágyan simogatja az arcomat, miközben halkan szólongat.

-Spencer, megjöttünk. – mosolygott rám, s gyors csókot nyomott ajkaimra. Éhesen kaptam tökéletes ajkai után, és hívtam hosszú csókba. Kisebb puszikkal vált el tőlem, majd felállt, és felsegített engem is. Kézipoggyászomat egyből kivette kezemből és kiengedett maga előtt a levegőre. Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk át a kitartó rajongók között. Kivételesen nem álltunk meg képet készíteni, mivel késésben voltunk. A parkolóban több autó várt ránk, amivel a koncert helyszínére és a szállodába szállítottak minket.

A szobánk természetesen közös volt Liam-mel, ahogy beléptünk bőröndjeinket a sarokba pakoltuk, mert felesleges kipakolni belőlük. Ledőltem az ágyra, hogy tovább alhassak, de barátom nem egészen úgy tervezte. Kezeivel fejem mellett támaszkodott meg, lassan kezdett közelíteni. Ajkai lágyan találkoztak az enyémekkel, lassú táncot jártak. Pihegve váltunk el egymástól.  – Szeretlek! – suttogta halkan.

-Én is. – motyogtam, s újra megcsókoltam. – Ki kell mennem a reptérre Gemma elé. – toltam el magamtól.

-Jó. – dőlt le sóhajtozva az ágyra. – Siess vissza. – mondta és párnájába hajtotta a fejét.

-Szívem, 2 perc múlva indultok az arénába.

-Basszus – pattant fel helyéről és a fürdőbe sietett. Kuncogva kisétáltam a szobából, elköszöntem a többiektől, s megkértem Preston-t, hogy vigyen el nővérem elé.

-Gemma.- öleltem meg szorosan rég nem látott testvéremet. – Hogy utaztál? – kérdeztem, miközben bemásztunk a kocsiba.

-Tűrhető volt, bár nem egy ember ismert fel. – sóhajtott fáradtan. Sem Harry, sem én nem akartuk, hogy Gemma-t sokan felismerjék, de nem tudtunk ellene mit tenni, letagadni mégsem akartuk.

-Sajnálom. – mosolyogtam rá együtt érzően.

-Semmi baj. – vont vállat. – Mikor érünk oda az arénába?

A koncert eszméletlen volt, a fiúk ismét kitettek magukért. Fáradtan, izzadtan szaladtak le a színpadról, totálisan felpörögve. Liam szorosan ölelt magához, erősen kapaszkodott belém.

-Muszáj elmenned, babe? – kérdezte szomorúan. Elmosolyodtam és végig simítottam borostás arcán.

-Észre se veszed és otthon leszünk. – suttogtam ajkaira. Megrázta a fejét, majd számra tapadt. – Hiányozni fogsz. – bújtam hozzá szorosan, s addig öleltem, míg az öcsém el nem rángatott mellőle.  – Harry, mit művelsz? – vinnyogtam, és karomat Liam felé nyújtottam.

-Elbúcsúzok a nővéremtől. – mondta, úgy mintha egy orbitális nagy hülyének magyarázna.

 -De, már elbúcsúztál, engedj vissza Liam-hez. – nyafogtam, akár egy kislány. Testvérem felnevetett, majd még egyszer megszorongatott – Azért szeretlek, öcsi. – nyomtam hangos, cuppanós puszit az arcára.

-Én is, Spency – nevetett fel. Elengedett, így egyből visszaszaladtam Liam-hez, aki már tárt karokkal várt.

-Annyira szeretlek. – suttogta a hajamba, miközben a lehető legszorosabban ölelt magához. – És, nagyon-nagyon-nagyon hiányozni fogsz – nyomott apró csókot a számra, s elengedett.

-Mehetünk? – kérdezte mellém lépve, Gemma.

-Menjünk – sóhajtottam – még mielőtt meggondolom magam. 


Cirmoskáim, meghoztam az újat! És egy nagyszerű hírrel szolgálok. Minden nap lesznek részek, hogy minél hamarabb felkerüljön az új töri. :) És van egy rossz hírem is. Sajnálatos módon csak 24 rész megírására voltam képes, a 25-et már nem kezdtem el. 
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, Babes

xxx.En_Payne