[19. "Végre eljött ez a nap is!"]

Spencer Styles 
2013. November 04.
London. 

Az elmúlt két napban nem mozdultam ki a lakásomból, ami miatt egyre több rajongó gyülekezett a ház előtt. Futópadon futottam, valamint egy biciklis eszközzel oldottam meg az edzést. Tény és való, hogy úsznom is kéne, de egyszerűen nem tudok kimozdulni. Szegény Seth szinte egésznap a lakásom ajtajában őriz, csak akkor jön be, ha meg kérem, vagy szüksége van egy pohár vízre.

Igen későn keltem, olyan 2 óra körül, így a reggelim elmaradt és az ebédemhez sem kezdtem még hozzá. Nagyon szigorú étrendem van, amit követnem kell, ha nem akarok elbukni a versenyen.

Liam nem rég hívott, hogy elkezdik a turnéjuk utolsó koncertjét, és utána csak egy 7 órás repülőút választja el tőlem. Nagyon későn ér haza, szegény rettenetesen kimerült lesz, de másnap már indulunk is a szüleihez. Nagyon remek emberek, sokszor találkoztam már velük, nagyon megkedveltem őket. Nagyon összetartó család, szinte mindennap beszélnek.

-Seth – lestem ki lakásom ajtaján, ami előtt a 25 év körüli srác figyelte az eseményeket. Tökéletes rálátása volt a rajongókra. – Nem kérsz valamit enni, inni?

-Nem, köszönöm – mosolyodott el egy pillanatra. – Menjen vissza nyugodtan.

-Kérlek, Seth – sóhajtottam fel – Ne magázz, mindössze 5 évvel vagy idősebb nálam.

-Rendben, de akkor is menj vissza. Az előbb szóltak, hogy a hátsó ajtón bejutott legalább 10 lány.

-Oh, értettem. – gyorsan becsuktam a lakás ajtaját, és figyelem elterelés képen, leültem a tv elé.

Rengeteg idióta műsor, semmi értelem. Talán ez volt az oka, hogy elaludtam, és arra keltem, hogy valaki a nevemen szólít.

-Spencer, nekem mennem kell, Liam nem sokára érkezik. – mondta Seth. – Vigyázz magadra.

-Köszönöm, te is – öleltem magamhoz gyorsan.

A srác távozott én, pedig visszadőltem a kanapéra, és újra elaludtam.

Valaki halkan zörgött a kulcsokkal, hirtelen felébredtem, ugyanis nagyon megijedtem. Az ajtóhoz sétáltam, és a kis nyíláson kilestem, ki is akar bejönni. Majdnem felsikítottam, mikor megláttam Liam-et az ajtóban, szinte feltéptem a faeszközt, hogy bejusson.

-Spencer – szorított magához szorosan, miközben fél kézzel bezárta az ajtót. Nyakába fúrtam az arcom, s szívtam be illatát. – Úristen, de hiányoztál. – suttogta a hajamba, és az ajtónak dőlt. – Nagyon-nagyon szeretlek. – ujjaival felemelte a fejemet, így kényszerítve, hogy ránézzek. Ajkaimra tapadt, lágyan kezdett csókolni, ami nagyon hiányzott.

-Én is, nagyon szeretlek. – sírtam el magamat, el sem hittem, hogy végre látom. Táskáját hátra hagyva kapott fel az ölébe és cipelt el a szobámig, ahol letett az ágyra, majd ruhástól bedőlt mellém. Hozzábújtam, fejemet a mellkasára hajtottam, így aludtunk el.

2013. November 05.

Liam egy egésznapot végigaludt, ami alatt én kitakarítottam a lakásban, kiszedtem Liam szennyes ruháit a bőröndjéből. Kezembe akadt egy-két rajongótól kapott levél is, ami nekem és neki szólt. Nem csak Liam-nek, nem csak nekem, nekünk. Nem akartam kibontani azelőtt, hogy Liam felébredne, így csak félretettem, és tovább pakolásztam.

Miután kipakoltam mindent, sőt a helyére is raktam őket, ebédet rendeltem. Tudtam főzni, de most nem akartam azzal foglalkozni. Időközben felhívtam Eleanor-t, hogy megtudjam Louis felébredt-e. Nevetve közölte, hogy barátja már órák óta fent van, és dumál neki. Elnevettem magam és öcsémről kezdtem érdeklődni, aki időközben visszaköltözött hozzájuk, engem és Liam-et békén hagyva.

-Louis már vagy hatszor felakarta kelteni, de még nem engedtem neki. – sóhajtott. – Úgy jött haza, hogy Ashlyn-nel beszélt, de nem túl jókedvében. – magyarázta.

-Hogy érted? Veszekedtek? – ijedtem meg.

-Hát, nem is tudom. Uh, na figyelj, felkelt. Odaadjam neki a telefont? – kérdezte.

-Persze. – mosolyodtam el halványan és tudatosult bennem, hogy valószínűleg Zayn és Liam fog a legtovább henyélni. Niall, már reggel 7-kor fent volt, ugyanis beszéltem vele telefonon. – Öcsikém – üdvözöltem Harry-t boldogan.

-Spencer – köszöntött rekedtes hangján. – Gondolom kipletykáltátok magatokat Eleanor-ral.

-Mi az, hogy összevesztél Ahslyn-nel? – megjegyzését figyelmen kívül hagyva, tettem fel neki a kérdést, ami nagyon is zavart.

-Kérlek, most keltem fel. – sóhajtott fájdalmasan – Egyébként, csak kicsit összezörrentünk, de még este megbeszéltük.

-Biztos?

-Persze, most, ha nem gond visszamennék aludni.

-Rendben, de még beszélünk, öcskös.

Visszasétáltam a szobánkba, ahol édes látvány fogadott. Liam görcsösen szorította magához, azt a párnát, amin aludtam. Bemásztam mellé, s kivettem kezéből a párnát. Felnyitotta szemeit, amjd ahogy meglátott hatalmas, édes mosoly terült szét, tökéletes arcán. Karjait felém nyújtotta, jelezve, hogy bújjak oda hozzá. Tettem, amit kért, fejemet a mellkasára hajtottam, hallgattam szíve egyenletes dobogását, ami kicsit felgyorsult. Nyomtam egy puszit meztelen mellkasára, mire még jobban megszorította a derekamat. 

Nyakamat halmozta el kisebb puszikkal, még ujjai felsőm alá vándoroltak.

-Jó reggelt! – suttogtam két mámorító csók között.

-Neked is, életem. Hogy aludtál?

-Sokkal jobban, hogy itt voltál mellettem. – túrtam bele sötét hajába, mire felmordult. – Nagyon szeretlek, ugye tudod? – néztem rá teljesen komolyan, mire elmosolyodott. Még egy kisebb puszit nyomott ajkaimra, és kihúzott az ágyból.

-Én nem szeretlek. Az nem elég kifejezés arra, amit irántad érzek. – mondta, miközben a derekamnál ölelt át, a fürdőszobában állva. – Imádlak, Spenc. – nyomott újabb csókot számra, én pedig éhesen kaptam ajkai után. Felültetett a pultra, s úgy folytatta a csókot. Kezei derekamról, fedetlen combjaimra vándoroltak. Bele markolt combomba, ezzel kiváltva belőlem egy hangos nyögést.

-Öltözz fel, mindjárt itt lesz az ebéd. Nem lenne jó, ha megváratnánk a futárt, nem gondolod? – céloztam arra, hogy hagyja abba a felsőm piszkálását. Felsóhajtott, és ellépve tőlem levetkőzött és belépett a kabinba. Ámulva figyeltem tökéletes testét, de hamar magamhoz tértem és magára hagytam.

Az ebédünk valóban hamar megérkezett. Csendben fogyasztottuk el a még meleg lasange-t, miközben egy perce sem engedtük el egymást. Miután elfogyasztottuk az ételt, és készülődni kezdtünk, hogy elindulhassunk Liam szüleihez.

Táskáinkat egyik kezébe vette, majd a másikkal az enyémet fogta.

-Várod már, hogy ott legyünk? – fordultam felé és öleltem át a derekánál,miközben a liftben ácsorogtunk. Homlokon csókolt, és derekamra simította szabad kezét.

-Természetesen. Tudod, hogy szeretem, mikor a gyerekkori ágyamban alszunk. – húzott közelebb magához. – Tudod, ott kevesebb hely van – vigyorodott el kajánul.

-Miből gondolod, hogy nem választom a vendégszobát? – vontam fel a szemöldökömet, és kicsit elhúzódtam tőle. Azonnal visszahúzott magához, és ajkait az enyéimre tapasztotta. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy azt hittem, nem állok meg a lábamon.

-Biztos vagy, te abban a vendégszobában? – csókolt meg újra, esélyt sem adva a válaszolásra.

-Nem egészen – mondtam, és kibontakoztam karjai közül, ugyanis megérkeztünk a garázshoz. Nevetve jött utánam és a derekamat elkapva húzott magához. – Odakint nagyon sok rajongó van, még mindig? – kérdeztem, mert nemrég még Seth is alig tudta elhagyni a házat.

-Hát, ha azt nézzük, hogy igazából egy órával hamarabb érkeztem meg, mint ahogy felértem hozzád, nem nincsenek – sóhajtott, és beindította az autót.

2013. November 6.

Wolwerhampton

-Ruth, add azt ide! – hajolt át rajtam Liam, hogy eltudja venni nővérétől a fényképes albumot.

-Li, ne már! Annyira cuki vagy – mondtam és végig simítottam enyhén borostás arcán – És, szúrsz is. – kuncogtam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Tudom, hogy szereted – dörgölte hozzám arcát, mire felvisítottam, és arrébb toltam. – Na, babe. – jött közelebb, s kezdett csücsörítetni – Adj egy puszikát!

-Te teljesen hülye vagy! – nevettem fel, és felpattantam a kanapéról, hogy elmeneküljek előle.

-Na, gyere ide! – pattan fel Ő is és utánam szalad. Derekamnál fogva kap el, és dob a hátára. – Most pedig megbüntetlek.

-Óvatosan gyerekek! – kiabált utánunk Karen, aki nemrég érkezett haza.

-Oké, anya!

A szobájában ledobott az ágyra, és felém mászott. A nyakamat kezdte el behinteni apró csókokkal, míg én a haját túrtam. Kezei ismételten pólóm alá vándoroltak, ezúttal le is húzta rólam a darabot.

-Li, a szüleid házában vagyunk – ziláltam, miközben a nadrágommal bíbelődött.

-Bezártam az ajtót. – suttogta és megcsókolt. 

Cirmoskáim, meghoztam a mai újat, ami rettentő rövid lett,  remélem nem baj. Már csak 6 rész van, ugyanis sikerült megírnom a 25.-et is.
Van egy másik jó hírem is. Lesz második évad! Csak kicsit másképp. :) 
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, Babes

xxx.En_Payne