2014. október 5., vasárnap

[16. "And all your Little Things..."]

Spencer Styles 
2013. Február 23. 
London.

Az idő nagyon gyorsan telt. Megjelent a One Direction második albuma, a turné pedig ma indul. Először 6 koncert lesz, itthon Londonban, majd utána utazunk tovább.
Ahslyn a legutóbbi látogatása óta nem járt itthon többet, testvéremet, pedig egyre kevesebbet keresi. És, az öcsém se tesz ez ellen semmit. Látványosan szenved, miközben továbbra is nálam lakik. Semmi bajom azzal, hogy ott lakik, mert az öcsém és szeretem, de igazán összeszedhetné magát.
Most sem megyek minden koncertjükre, valamint a turnéról is hamarabb hazajövök, mint ők. Nem tanulási szándékból, csupán tudom, hogy nem fogom bírni a rajongók sokaságát, így ki is néztem magamnak és nővéremnek egy aranyos helyet, ahová egy-két hétre utazunk.
Liam-nek nincs ínyére, hogy hetekre otthagyom, mégis megérti és mindenben próbál támogatni.
Nap, mint nap édes ajándékokkal halmoz el, ami megmelengeti a szívemet. Ha nem próbál és nem épp interjúja van, és én sem dolgozom, akkor együtt vagyunk. Még most is emlékszem arra a napra, mikor a rajongók és mindenki megtudta, hogy van köztünk valami.

2012. Október 1.
2 nap telt el azóta, hogy Liam-et a barátomnak nevezhetem. Azóta, sehol nem mutatkoztunk, sem együtt, sem külön. Az egész napot a lakásban töltöttük, viszont ma mindkettőnknek muszáj lesz kimozdulnia, ugyanis megkezdődik az új album felvétele.
-Liam. – nyomtam puszit meztelen hátára, mire felmordult de nem mozdult. – Ha elkésel Simon nagyom morcos lesz. – csókoltam meg a nyakát. Megint felmordult, viszont mozdulni nem óhajtott. – Ma veszitek fel az album első dalát, és én is ott leszek. – próbálkoztam tovább, de a fiú egyszerűen hajthatatlan volt. Sóhajtozva álltam fel mellőle, s léptem át a DVD tokokat, amik 2 nap alatt összegyűltek, majd kerestem magamnak valami öltözéket.
Éppen a pólómat vettem lefelé, mikor két erős kar fonódott a derekamra, s szorított izmos mellkasához. Elmosolyodtam, és kezemet az övére simítottam. Arcát kisfiúsan a nyakamba hajtotta, és apró csókot hagyott ott. Hirtelen szembefordultam vele, s ajkaimat övéi ellen nyomtam.
-Jó reggelt! – szólalt meg végre. – Hány óra van, asszony? – kérdezte mosolyogva.
-Ezerszer elmondtam már, hogy ne hívj így. – néztem rá szúrós szemekkel. – És, negyed 10 van, nekünk pedig háromnegyedre kell a stúdióhoz érnünk. Szóval öltözz, nagyfiú! – paskoltam meg játékosan az arcát.
-De, nem akarok! – makacskodott, és próbált engem is maradásra bírni, de miután felöltöztem, otthagytam, hogy reggelit készítsek.
-Jó reggelt, galambocskáim! – köszöntem az egymást faló testvéremet és barátnőmet. Hangomra hamar szétröppentek, amit egy nevetéssel díjaztam. – Hogy vagytok? – kérdeztem, miközben kávét töltöttem magamnak, és Liam-nek – Ti kértek?
-Már ittunk. – válaszolt Harry, de arcán egy apró mosoly sem látszott.
-Mi a baj? – ültem le vele szembe, és aggódva fürkésztem öcsém arcát. Segítség kérően néztem Ash-re, de rajta is csak ugyanazt láttam. Szomorúságot.
-Ma vissza kell repülnöm, Amerikába. – motyogta halkan. A szomorúság hamar eluralkodott rajtam, s nem is féltem kimutatni. Felálltam a helyemről és azt asztalt megkerülve öleltem meg szorosan.
-Mikor indulsz? – suttogtam halkan.
-5 perc és itt a taxim. – hangja annyira halk volt, hogy nagyon koncentrálnom kellett arra, hogy megértsem. Erősen markoltam meg a pólóját, nem akartam elengedni és szerintem ezzel a testvérem is így volt. – Annyira fogsz hiányozni, Spen. – suttogta megtörten.
-Te is, Ahs.
Az 5 perc rémesen hamar eltelt, így kénytelenek voltunk újra könnyes búcsút venni tőle. Szorosan bújtam barátom ölelésébe, s rejtettem mellkasába könnyes arcomat. Harry addig búcsúzott szerelmétől, míg a taxis rá nem szólt, hogy nem ér rá egész nap.
Miközben búcsúztunk legjobb barátnőmtől, többen is lekaptak minket, így még jobban Liam-hez simultam, valamiféle búvóhelyet keresve. Lassan indultunk meg a saját taxinkhoz, ami elvitt a stúdióhoz, ahol Zayn, Niall és Louis várt ránk. Sajnálkozva nézték öcsémet, aki nem volt hajlandó az éneklésen kívül megszólalni, valamint még enni sem evett, ami aggasztott is.
-Figyelj – hallottam meg a hátam mögül Liam hangját, ahogy szorosan magához húzott. – tudom, hogy figyelni akarod, de mi lenne, ha este elmennénk valahová?
-Valóban vigyázni szeretnék rá. – mosolyodtam el halványan. – De, persze nekem is van életem, szóval rendben.


A felvételek remekül sikerültek, nem csalódtam a fiúkban. Nem rég értünk haza, már javában sötétedik, de Liam nagyon is erősködött, azzal kapcsolatban, hogy menjünk el valahova. Belementem, de csak egy rövid sétára telt tőlem.
Lassan, egymás kezét fogva sétáltunk a házhoz közeli parkban, ahol igen sok fiatal tartózkodott. Egy ideig halkan beszélgettünk, nehogy felismerjenek minket, de tervünk hamar fuccsba ment, ugyanis egy nagyon szemfüles rajongó kiszúrta vörös hajamat.
Többen gyűltek körénk, s zártak be egy nagy körbe. Hangosan próbálták túlkiabálni egymást, így mi szinte semmit nem értettünk az elhangzottakból. Végül egy eszesebb lány elkiáltotta magát, hogy mi lenne, ha egyesével kérdeznének, mert így semmit sem fognak megtudni.
Mindkettőnktől kértek képeket, valamint aláírást is, és csak azután kezdtek  faggatózni.
-Ti most együtt vagytok? – kérdezte, az egyik szőke lány. Barátnői szorosan körülötte álltak, és izgatottan várták a válaszunkat.
-Igen – mosolyodott el Liam, majd óvatosan átölelte a derekamat. Kijelentését hangos visítás követte, ami megmelengette a szívemet, hiszen örültek neki.

-Hangpróba, srácok! – kiabálta a koreográfus és hangmérnök, Paul. – Liam, engedd el Spencert, neki is dolga van! – hangosan felnevettünk kérésén, ám valóban így volt. Liam szomorúan letett az öléből, s nyomott egy csókot a számra, majd felugrott a színpadra. Én odasétáltam Paul mellé, és figyeltem a fiúk munkáját. Néha-néha belejavítottam, mert vagy elbohóckodták, vagy éppen tényleg hibáztak.


Egésznap próbáltak a színpadon, majd mikor végeztek, mehettek ruhapróbára. Louise a próba után megtörten és fáradtan lépett ki az öltözőjükből.
-Mi a baj, Lou? – léptem mellé, mire csak a kezét nyújtotta a nálam lévő vízért.
-Ezek mindig ilyen fárasztóak voltak? – vonta fel a szemöldökét, miuán kiitta a félliteres üvegem egész tartalmát. Kuncogva bólintottam, majd egyszerre nevettünk fel. A pillanatot az ordibáló fiúk szakították félbe, akik akkor szabadultak meg, a megbeszélésről. Liam mosolyogva lépett elém, s nyújtotta felém a kezét, hogy felhúzhasson. Hosszasan megcsókolt, ami a többieknek annyira nem tetszett, de nem nagyon zavarta.
-Tolerálni a szinglit! – szakított szét minket Harry duzzogva.
-Nem is vagy szingli. – szóltam vissza, miközben Liam átölelte a vállamat, s úgy indultunk a színpadhoz, ami előtt már rengeteg rajongó várakozott.  – Ügyes legyél! – nyomtam puszit a szájára, amit lassan csókká formált.


A koncert a felénél járhatott, és én Lux-xal az ölemben néztem, ahogy a srácok a Little Things éneklésére készülnek. Niall kezébe gitárt nyomtak, Liam és Zayn a lépcsőre ültek, míg a másik három srác az emelvényen helyezkedett el.
Ahogy felcsendültek a dal kezdő akkordjai, eszembe jutott, mi minden is köt ehhez a számhoz. Nagyon sok dalt írtam már a One Direction-nak, de az összes közül ez a legnagyobb kedvencem, talán azért, mert ezt a számot Liam-mel közösen írtam.
Mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok, engem kezdett el nézni, miközben közösen énekelték a refrént. A szívem hatalmasat dobbant, mikor egyenesen a szemeimbe nézett, s kiejtette a tökéletes ajkain a szavakat.
-I am in a love with you. And all your Little Things…- lesétált a lépcsőről, s felénk sétált.  A derekamnál fogva húzott magához, nyomott egy puszit Lux apró arcára, majd hosszasan megcsókolt.  – Szeretlek, Spencer! – suttogta, de mivel a mikrofon a szája mellett volt, így mindenki hallotta, s hangosan kezdtek visítani. Elmosolyodott, majd még egy kisebb puszit nyomott a számra és visszaszaladt a srácokhoz.

-Nos, most, hogy láttátok, ahogy Liam lenyomja a nyelvét a nővérem torkán, folytathatjuk a koncertet. – nevetett fel Harry. 

Cirmoskáim, egy újabb rettenetesen rövid résszel jelentkezem. Remélem tetszik, még ha elég semmit mondó is lett. :) 
Már nagyon várom, hogy elolvashassátok az új történetet, ami a Wherever You Are címet kapta. Igen, Liam lesz a főszerepben, valamit a lány szerepét Cher Llyod fogja "eljátszani" :) 
Várom a cukker véleményeteket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 
Guten Tag, Babes
xxx.En_Payne

5 megjegyzés:

  1. Végree:DD és még hisztiznem sem kellett érte. HumorHarold megint nagyon vickesre sikeredett:D Imádom a hülye fejéét. Had tegyek fel egy személyes kérdést. Miért baszol visszaírni?:D Amúúgy szerintem nem is lett rövid, imádom Stynee kapcsolatát, olyan édi-bédik. Most, hogy ki fangirlingeztem magam, várom a kövit Xxx. G

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi az, hogy végre? :) Nem vagy te egy kicsit telhetetlen? A "vickes" szót levédetem, az saját és eredeti nyelvújítás.:)
      Baszok visszaírni mindenkinek, egész nap csak alszok és olvasok, valamint tvt nézek, és szinte senkivel nem beszélek xxx. E.

      Törlés
    2. Én meg a telhetetlen nem ismerjük egymást:)) Sajnos már kiszivárogtattam:cc Örülök neki, de örülnék egy "még amúgy élek" üzenetnek:* Xxx.

      Törlés
  2. Csodás rész volt, imádom ezt a blogot :) <3 Várom a kövit :*

    VálaszTörlés