[20. Iron Man]

Spencer Styles
2016. Október 11. 
Kailua-Kona , Hawaii. 

Gyomorgörccsel ébredtem, nehezen tudtam felfogni, hogy ilyen hamar eljött ez a nap.

Naponta többször is edzettem, igaz nem egyszer kerültem korházba, mert túlhajtottam magamat, vagy elestem, és kicsit komolyabban megsérültem.

Liam karja a derekamon pihent, teljesen magához szorítva engem.

-Li – nyomtam csókot nyakára, s így haladtam egyre feljebb. – Mackóm, kelj fel. – suttogtam fülébe. Felmordult, de nem mozdult. – Liam, lefogom késni a rajtomat. – feküdtem a hátára. – Li, légy szíves. – nyomtam puszit a hátára. – Hát jó, akkor elmentem, majd azért szurkolj. – szálltam le róla, és sétáltam át a fürdőszobába, hogy felvegyem a mezemet, amiben versenyezni fogok.

Hangos nyikorgással nyílt ki a fürdőszoba ajtaja, s jelent meg mögötte Liam.

-Izgulsz, babe? – lépett mögém, s húzott magához szorosan. Bólintottam, és megfordultam karjai között. Apró csókot nyomott ajkaimra, tenyerét a derekamra helyezte. – Minden a legnagyobb rendben lesz. Ahogy elindulsz biciklizni autóba ülök, és a fordítóhoz megyek, ahol kérni tudsz, ami kell. Aztán rohanok a futópályára, és viszem, ami kell. – magyarázta, inkább magának, mint nekem. Helyeslően bólogattam és egy utolsó csók után, kimentem a fürdőből. A szállásunk az úszás helyszíne, és az első depó közelében volt, így az összes szükséges cuccommal, lementem.

Azt gondoltam, hogy rengetegen lesznek, de nem ennyire. Több nő álldogált a biciklis depó mellett, és nézte aggódva a gyakorló férjét, barátját, vőlegényét, esetleg saját fiát.

Mivel még reggel 7 óra sem volt, így nagyon hideg volt. Összehúztam magamon a melegítő felsőt.

A kihelyezett hangfalakból, motiváló, vagy épp nyugtató számok szóltak, miközben néha-néha lehetett hallani a speaker hangját is.

Fülemben hangosan dübörgött Ed Sheeran – I See Fire című száma, amitől elöntött a nyugalom.

-Kérem húzza le a felsőt, hogy felírjam a  rajtszámot! – kért félénken egy 18 körüli lány. Lehúztam a cipzárt és szabaddá tettem a jobb, majd bal vállamat is. A filc alkoholos szaga egyből bekúszott az orromba, elhúztam a számat. – Köszönöm, sok sikert! – motyogta, amint végzett, és engedte, hogy belépjek a többi versenyző közé. Kijelölt helyemet kerestem, és közben megnéztem mennyi nő is van jelen.

-Spencer, Spencer! – kiabálta egy ismerős női hang. Megpördültem a tengelyem körül, szembe találtam magamat Gabival. – Jaj, de jó, hogy te is itt vagy! – ölelt magához szorosan, a magyar lány. – És, most végre te is versenyzel! – csapta össze tenyereit, miután elengedtem.

-Igen, most nem csak nézem. – sóhajtottam kicsit idegesen. Lepakoltam a cuccomat, és örömmel tapasztaltam, hogy Gabi mellett van helyem. – Miért vagy te ennyire felpörögve? – álltam meg vele szembe.

-Annyira várom, már! – ugrált.

-Hanyadjára is csinálod végig? – kérdeztem, miközben a tóhoz sétáltunk. Bejelentették, hogy csak 20 perc van a rajtig.

-Uhm, azt hiszem ez lesz a 11. – nyomta mutató ujját az ajkaira, ezzel imitálva a gondolkozást.

-Azta – csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt belementünk volna a hideg vízbe, hogy melegítsünk egy kicsit.

Liam Payne
2016. Október 11. 
Kailuna-Kona, Hawaii. 

Spencer rettenetesen ideges volt egész reggel, és még tegnap is. Megértem, ugyanis nem kis dologra készül, és még aranyos is, mikor ideges. Nehezen engedtem el reggel, féltem, hogy valami baja eshet, és soha többet nem tarthatom karjaim között.

Elhessegettem rémisztő gondolataimat, és telefonomat kezdtem keresni. Még mielőtt lemennék a rajt helyszínéhez fel kell hívom Harry-éket, hogy mikor érkeznek.

Spen úgy tudta, hogy senki sem tud eljönni, de csak álca volt, hogy egy kicsit meglepjük. A szülei is ma érkeznek, róluk szintén nem tud.

-Csá, haver! – hallottam meg a vonal túlsó oldalán Harry hangját.

-Helló, mikorra értek ide, körülbelül? – kérdeztem egyből a lényegre térve.

-Nem tudom, most szálltunk le a repülőről, innen elvileg még olyan 2-3 óra. Szóval, olyan 10-11 körül. Akkor már biciklizni fog? – kérdezte.

-Igen, reméljük, hogy minden rendben lesz. – sóhajtottam idegesen, és beletúrtam a hajamba. – Mennem kell, haver. 10 perc múlva lesz a rajtja.

-Oké, de nyugodj meg, semmi baj nem lesz – próbált nyugtatni, de tudtam, hogy ő is nagyon ideges. Kinyomtam, és a telefont a zsebembe süllyesztettem, majd a Spencer táskáját a vállamra kapva, elhagytam a szállodát.

A tóhoz sétáltam. A rajtvonal elvolt különítve tőlünk, szurkolóktól. Már mindenki bent volt az kis részen, hiszen alig 2 perc volt a rajtig.

-Spencer! – kiabáltam, mikor észrevettem a lányt, akibe oly’ régóta szerelmes vagyok. Felém kapta tekintetét, s idegesen elmosolyodott. Odasétált hozzám, derekánál rántottam még közelebb magamhoz. Ajkaimat nyugtatólag helyeztem övéire. Nyakamnál ölelt át szorosan, erősen markolta meg a pólóm szegélyét. – Sok sikert, babe! – suttogtam ajkaira, majd elengedtem és hagytam, hogy elfoglalja a rajt pozíciót.

-Egy perc a rajtig! – a speaker hangja izgatottan csengett, míg a versenyzők és a legtöbb hozzátartozó torka elszorult. – A 38. Hawaii Iron Man rajtjáig 30 másodperc van hátra! – a sziklára kihelyezett gép elkezdte a visszaszámlálást, a lufikat egyesével kezdték felengedni. Közben elindult az egyik legmotiválóbb dal, I am in on Iron Man. Spencer rám nézett, tekintete félelmet sugárzott.

-Ügyes leszel, babe! – tátogtam. Halvány mosoly futott végig csodálatos arcán, ami megmelengette a szívemet.

A duda eldörrent, mindenki egyszerre kezdett megindulni a víz felé, míg mi hangos tapssal bíztattuk őket.

Az idő telt, de még senki nem jött ki a vízből. Az úszás 2 körös volt, egyszer elfutottak előttünk, hátha szükségük lehet valamire.

-Figyelem emberek! – szólalt fel, Logan – a speaker. – Érkezik az első boly! – mindenki izgatott lett, egyszerre fordultunk a tó felé, ahonnan érkezni fognak.

Az első 10 ember, csak férfiakból állt, nem is vártam mást. – Figyelem, újabb boly! – figyelmeztetett, de még mindig nem voltak benne nők. – És, érkeznek az első nők! – hangja betöltötte az egész partszakaszt, mindenki lélegzete elakadt. Idegesen figyeltem, nem tudtam, hogyan úszik a többi nő.

-Gyerünk, babe! – kiabáltam túl a tömeget, mikor megláttam Spencert. Gabival jött ki egyszerre, s mögöttük futott ki  másik 3 nő, és egy-egy férfi versenyző is. Hozzám futott, amit nagyon furcsálltam, ugyanis nem írt fel semmit a lapra, amire esetleg szüksége lehet. Gyors csókot nyomott ajkaimra, majd visszaszalad a vízbe.

-Liam, hol vagy már? – kiabált a vonal másik végén Harry. – Mindjárt ideér, és te még mindig nem vagy itt! Hallod, Liam, Spencer mindjárt beér a célba! – gyorsan kapkodtam a lábaimat, egyre hangosabban hallottam hangját, végül megláttam a nekem háttal álló Harry-t és szüleit, valamint Gemma-t és egy ismerős szőke lányt.

-Itt vagyok – álltam meg mögöttük, és öleltem meg gyorsan mindenkit. – Ashlyn? – kérdeztem. – Hát, te?

-Én, izé. – nem válaszolt, arcát Harry mellkasába fúrta, miközben a srác boldogan mosolygott.

-Együtt? – kérdeztem mosolyogva. Bólintott és Logan-re kezdett figyelni.

-Már, 7 versenyző a célban van, köztük egy nő, Gabi. És, most érkezik a 38. Hawaii Iron Man, 8 helyezettje, a női kategória második legjobbja, aki mindössze 9 óra 34 perc alatt teljesítette a távot. Spencer Styles! – az emberek boldogan tapsolni kezdtek, néhány fiatalabb lány felkapta a fejét, egyértelműen felismerték.

Kezeit magasba emelve szakította át a célszalagot, és dőlt az előttünk lévő korlátra. Szülei egyből odapattantak hozzá és szoros ölelésbe zárták, majd Gemma, Harry és Ashlyn is követték a mozdulatsort.

-Babe – suttogtam és magamhoz szorítottam remegő testét. Hajába kisebb puszikat nyomtam, miközben hátát simogattam. – Annyira, de annyira büszke vagyok rád. – felemelte a fejét, és megcsókolt. Sajnos a kordon még mindig elválasztott minket, de még így is könnyedén öleltem át vékony derekát.

-Köszönöm, hogy vagy nekem. – suttogta és felém nyújtotta az eddig kezében szorongatott köszönet rózsáját.

-Nem, ez anyukádat illeti. – nyomtam csókot homlokára és a síró Anne felé fordítottam.

Újra édesanyja nyakába borult, és együtt sírtak. Ezalatt megérkeztek a többiek is. Mindenki sorra gratulált a lánynak, majd hagyták, hogy elmenjen masszíroztatni.

-Volt egy olyan pont, mikor azt hittem megállok. Nem láttalak sehol, pedig nagyon is kellett volna a víz, mert a frissítő állomásokon nem adtak, csak energia löttyöt. De, aztán megláttalak, és megnyugodtam. Tudtam, hogy végig csinálom, ha te is itt vagy nekem. Viszont azt tényleg nem gondoltam, hogy ilyen elől végzek. – magyarázott lelkesen Spencer, miközben a fürdőben szárította a haját. Arra kértem, hogy öltözzön át, és menjünk el együtt valahova.

Én tudtam, miért, és hova. Csak is én tudtam az egészről. – Mackóm, hová is megyünk? – ült a derekamra, és támasztotta meg magát, a mellkasomon.  Elmosolyodtam, meglöktem karjait, így elvesztette egyensúlyát és a mellkasomra esett.

-Az titok – suttogtam ajkaira, s végre megcsókoltam.  Nyelveink lassú táncot jártak, kezdtünk kicsit messzire menni, főleg mikor a pólómat kezdte lehúzni. – Ne most. Menjünk, babe. – húztam fel az ágyról, kicsit sértődött barátnőmet. – Na, ne durcizz már – fordítottam szembe magammal. Duzzogva pislogott fel rám, de ajkain látszott a halvány mosoly – Ígérem, hogy bepótoljuk. – vigyorodtam el kajánul. Felkaron ütött, majd elhúzott tőlem. 

Cirmoskáim, itt az új. Nincs külösebb hozzáfűznivalóm, szerintem úgyis kitaláljátok mi lesz.:)
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépacskáim!:)

Gutes Tag, Babes 

Xxx.En_Payne