[21. "Téged nem tudlak utálni."]

Harry Styles 

Kailuna-Kona, Hawaii

2016. Október 11. 

Izgatottan pattantam ki a taxiból, s engem követett testvérem, valamint szüleim. A következő taxikkal érkezett csapatunk többi tagja is. Ámulva néztünk végig a hatalmas hotelen, amiben Liam és Spencer 3 napig lakott.

Spencer már 2-3 órája versenyzik, Liam legutóbbi jelentése alapján a biciklipályán rója a köröket.

Táskáinkat kézbe kaptuk, a taxis el is hajtott. Szótlanul sétáltunk be a szállodába, vettük át a kulcsainkat, foglaltuk el a szobákat.

Továbbra is egyedül vagyok, mindenhol saját szobám van, ugyanis Niall is megtalálta azt a lányt, aki boldoggá teszi őt. Fiatalabb, mégis nagyon szép lány, nem kis hírnévvel. Kylie nagyon kedves lány, és sokat segít abban, hogy egy kicsit elfelejtkezzek Ashlyn-ről. Ő lett a legjobb barátom, nagyon kevés idő alatt.

-Hé, haver – nyitott be a szobába Niall, kizökkentve rövid gondolatmenetemből. – Mennünk kell.

-Oké – álltam fel és sétáltam mellé, hogy indulhassunk.

-Hé, ne szomorkodj! – szólt rám, próbált kicsit jobb kedvre deríteni. Kevés sikerrel. Megveregette a vállamat, majd barátnőjéhez sétált, és átölelte. Kylie mosolyogva nézett rám, nem őszinte, csak amolyan bíztató. Az én mosolyom is ilyesmi volt.

-Harry, hoznál nekünk valami innivalót? – kérdezte Zayn, miközben egy tökéletesen rejtekhelyről néztük a versenyt. Szívszorító volt nézni, ahogyan az összes srác ölében ül a barátnője, csak én üldögélek egyedül, szótlanul. – Hátha találsz valami lányt. – próbált viccelni, de miután több helyről kapott szúrós pillantást, behúzta a nyakát, és csendben maradt.

-De, persze. Hozom. Mindenki kér? – néztem végig kedvetlenül a társaságon. Kelletlenül bólogattak, majd elindultam.

Lassan lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel sétáltam a szurkolók között, egyszer-kétszer néztem fel, hogy tudjam merre kell mennem. Az emberek érdeklődve néztek rám, biztos vagyok benne, hogy páran fel is ismertek. Egyik kezemet kivettem a zsebemből, s fejemen pihenő kalapomat még jobban az arcomba húztam, majd a napszemüvegemet is megigazítottam.

Az italos pultnál elmormogtam mit is akarok. Az eladó lány érdekesen nézett rám, kissé értetlenül, de mikor hangosabban megismételtem kérésemet, felismert, így a kép nem maradhatott el. Egyre többen gyűltek körénk, aminek jelen helyzetben egyáltalán nem örültem. Elnézést kérve mentem el mellőlük, és igyekeztem vissza a csapathoz.

-Elnézést! – mormogtam el egy bocsánatot, mikor figyelmetlenségem eredményeképp neki mentem valakinek. Nem néztem rá, fejemet lehajtva loholtam el mellette.

-Harry?!- nem akartam, de felismert. Nem álltam meg, úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. – Harry?! Harry, kérlek! Megértem, ha utálsz, de kérlek, várj meg! – a lány hangja túlságosan is ismerős volt, de mégis bebeszéltem magamnak, hogy képzelődöm. Utánam futott apró tenyerét a vállamra simította, így próbált megállítani, az eszeveszett rohanásomban. Hirtelen megtorpantam, vékony teste a hátamnak ütközött. Szembe fordultam vele, hitetlenkedve néztem rá.  Olyan régen láttam. Hullámos szőke haja keretezte gyönyörű, piros arcát, félve nézett rám. Ajkaim elnyíltak egymástól, nem tudtam megszólalni. Az italok sorban potyogtak ki a kezemből, de nem érdekeltek, csak az előttem álló lány foglalkoztatott. Megragadtam a karját, és szorosan magamhoz húztam. Olyan szorosan öleltem, mint még soha. Egész testében remegett, tudtam, hogy sírt. Kezeim hátáról, derekára csúsztak, így akartam még közelebb tudni magamhoz. Apró kezei lassan vándoroltak fel a nyakamhoz, és kulcsolta őket össze. Erősen kapaszkodott belém, attól félve, hogy hirtelen ellököm magamtól.

-Úristen – fogtam fel, kit is tartok a karjaim között. – Úristen. – csak magamat tudtam ismételgetni. – Te jó ég. Ahslyn. – karjaim megfeszültek törékeny teste körül, arcomat szőke hajába temettem.  – Azt hiszem beszélnünk kell. – toltam el magamtól minimálisan, hogy a szemébe tudjak nézni. Ujjaival akaratosan letörölte könnyeit, és bólintott. Segített felvenni az innivalókat, majd elindult. Halkan felnevettem és egy lépéssel mellett termettem, és húztam magamhoz a derekánál. Fejét lehajtotta, így próbálta elrejteni zavarát, és mosolyát is. – Állj meg itt! Mindjárt jövök! – nyomtam puszit hajába, majd a többiekhez sétáltam. Mindenki kezébe nyomtam egy-egy üdítőt és szó nélkül távoztam. – Tudok egy nagyon jó helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. - ismételten bólintott és hagyta, hogy a szállodához vezessem.

Hang nélkül, félve a lebukástól rohantunk végig a zsúfolt folyosón, ahol rengeteg rajongó és hozzátartozó álldogált. Ujjainkat összekulcsolva húztam el a hátsó lépcsőig, ahol nem volt sok ember. Nem úgy mint a liftnél, vagy a főlépcsőnél. A kulcsokkal szenvedtem egy ideig, de Ash megunta és megoldotta helyettem az ajtó kinyitását. – Köszönöm.

Elmosolyodott, és lehajtott fejjel az ágyamra ült. Arcát a tenyerébe temette, halkan szipogott. Leguggoltam elé, kezeimet a térdére helyeztem, s simogatni kezdtem.

-Nézz rám, kérlek! – hangom halk és könyörgő volt. Rám emelte csillogó tekintetét, de nem mosolygott, úgy ahogy szokott.

-Utálsz engem? – a sírástól rekedtes volt a hangja. Elmosolyodtam, végig simítottam piros arcán.

-Tény, hogy nagyon fájt. Nagyon sokat szenvedtem, és igen bevallom, hogy még sírtam is. Ezt Spencertől meg is kérdezheted. De tudtam, inkább reménykedtem benne, hogy ugyanúgy szeretsz, mint én téged. Bevallom ránéztem más lányokra is, de eggyel sem feküdtem le, csak is rád vártam. És…és, el sem hiszem, hogy itt ülsz, a szállodai szobám ágyán, előttem. – sóhajtottam fel. – És, hogy magamat idézzem. Téged nem tudlak utálni.  Cirmoskáim, meghoztam az újat, csak annyit mondanék, hogy rövid lett, tudom, de szerintem iszonyat cukker:) Már csak 4 rész, és új történet!:3
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácsáim!:)

Guten Tag, Babes

Xxx.En_Payne